Társas lények vagyunk, természetes hogy párkapcsolatra vágyunk. Az
ismerkedés, az újdonság varázsa, színt visz az életünkbe, mint ahogyan
egy jól működő párkapcsolat is… A szép dolgok mellett olyan helyzetek is
kapnak helyet életünkben melyeket nehezen élünk, értünk meg… Nincs is
evvel semmi baj, hisz onnan tudjuk hogy a jó tényleg jó, ha volt részünk
megtapasztalni a „rosszat” is, azért írom ezt idézőjelbe, mert
valójában ha rossz történik, akkor is a legjobb történik számunkra, s
általában erre utólag jövünk rá… A kapcsolatok ha véget érnek egyik,
másik, vagy mindkét fél nehezen élheti meg az elválást…általában azt
érinti mélyen akiben még jelen vannak az érzelmek a másik iránt… Az
elváláskor akiben még van érzelem, remél egy szép új folytatást…s így
ugye képtelen elengedni a párját…viszont ha vissza szeretné kapni,
elengedhetetlen az elengedés… Amíg a másik az elszakadó fázisban, az el
vezető úton van, addig képtelenség a visszatérése, hisz amíg abból a
folyamatból nem tud kilépni addig képtelen rálépni a visszavezető útra…
Garancia nincs rá hogy visszatér akit elengedünk, hisz neki is joga és
lehetősége a szabad akarat… Viszont elengedés nélkül, mi magunk zárjuk
ki azt, amire akkor a leginkább vágyunk… valamint azt is megjegyzem,
minél inkább elengedünk bárkit is, az annál inkább maradni akar…
„Valójában
semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy
tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a
kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha
megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és
örökre a tiéd marad...”
(Buddha)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése