"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2011. október 7., péntek

Engedd el hogy megkaphasd...

Társas lények vagyunk, természetes hogy párkapcsolatra vágyunk. Az ismerkedés, az újdonság varázsa, színt visz az életünkbe, mint ahogyan egy jól működő párkapcsolat is… A szép dolgok mellett olyan helyzetek is kapnak helyet életünkben melyeket nehezen élünk, értünk meg…  Nincs is evvel semmi baj, hisz onnan tudjuk hogy a jó tényleg jó, ha volt részünk megtapasztalni a „rosszat” is, azért írom ezt idézőjelbe, mert valójában ha rossz történik, akkor is a legjobb történik számunkra, s általában erre utólag jövünk rá… A kapcsolatok ha véget érnek egyik, másik, vagy mindkét fél nehezen élheti meg az elválást…általában azt érinti mélyen akiben még jelen vannak az érzelmek a másik iránt… Az elváláskor akiben még van érzelem, remél egy szép új folytatást…s így ugye képtelen elengedni a párját…viszont ha vissza szeretné kapni, elengedhetetlen az elengedés… Amíg a másik az elszakadó fázisban, az el vezető úton van, addig képtelenség a visszatérése, hisz amíg abból a folyamatból nem tud kilépni addig képtelen rálépni a visszavezető útra… Garancia nincs rá hogy visszatér akit elengedünk, hisz neki is joga és lehetősége a szabad akarat… Viszont elengedés nélkül, mi magunk zárjuk ki azt, amire akkor a leginkább vágyunk… valamint azt is megjegyzem, minél inkább elengedünk bárkit is, az annál inkább maradni akar…

 „Valójában semmit sem birtokolsz,  csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad...”

(Buddha)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése