Lépd át a korlátaid…

Pár évvel ezelőtt bezártam magam a lakásba, mert elkönyveltem magamban, hogy nekem ennyi élettér jut a továbbiakban, köszönhetően az egészségügyi kihívásomnak… akkor legalábbis így gondoltam.

Divatossá vált a komfortzóna elhagyásának taglalása, nem szenteltem neki nagy figyelmet, viszont a minap elgondolkodtam rajta, csak úgy mint életem utóbbi évein.

Foglalkoztam az egészségem helyreállításával, sokat olvastam, meg tanultam jógázni, s fogyasztani kezdtem különféle táplálék-kiegészítőket. Tapasztaltam, hogy az állapotom nem nagyon akart jobbra fordulni, felötlött bennem: hogy pedig én mindent megtettem, míg rá nem ébredtem, hogy volna még mit tennem.

Felismertem, hogy az életterem ki kell bővítenem, ki kell lépni úgymond a komfortzónámból, el kellett hagynom, azt a zárt világot mely addig biztonságot adott. Miért? Mert az egészséges élet nem egy ház falai között történik, hanem túl a falakon.

Éveken át javarészt az internet volt a legfőbb kapcsolatom a külvilággal, ami ideig-óráig adott némi pluszt, de elértem arra a pontra, amikor úgy éreztem tennem kell valami sokkal többet, ha meg akarok gyógyulni.

Évekig nem jártam társaságba, nem hagytam el az otthonom… Majd egy ismerősöm rávett, hogy kilépjek a védő zónából, nem tudtam mi vár rám, de meghoztam a döntést és léptem előre.

Korábban a legfőbb visszatartó ok, az ismeretlentől való félelem volt. Az egészségügyi kihívásom jellegéből adódóan nehezen közlekedek lépcsőn, s bennem volt, ha elmegyek egy új és ismeretlen helyre, vajon ott hány lépcső lesz, hogy tudok majd ott rajta közlekedni, ha bemegyek egy új helyre emberek közé, miként reagálnak rám, hogyan és hol fogok tudni leülni, de ami még érzékenyebb pont volt, hogyan tudok majd felállni. Miután elhatároztam, hogy változtatok az életemen, szembe néztem a félelmeimmel és bizony, amikor először elhagytam a zárt világom, egyből ott voltak a lépcsők, nagy levegőt vettem s tapasztaltam, megy ez nekem, majd azon kaptam magam, hogy a különféle akár túl alacsony ülőalkalmatosságokból is meg tudom oldani a felállást.

Amint elhagytam a komfortzónám, egy idő után tapasztaltam, hogy amikor akadályhoz értem, az agyam ösztönösen a megoldásokat kezdte keresni, valamint a fizikai állapotom is javulásnak indult.

Megvilágosodott bennem, hát persze, nagyobb élettérben, sokkal jobban fogom használni a testem s akkor erősödnie kell, erősödött is.

Amire korábban képtelennek éreztem magam, meglepve tapasztaltam, hogy igenis képes vagyok rá, képes vagyok sokkal többre is, mint amire még csak gondolni sem mertem.

Mindehhez „csupán” meg kellett hoznom a döntést, hogy elhagyom a komfortzónám s jöttek a lehetőségek az akadályok leküzdésére.

A pár méterek, kilométerekre duzzadtak, s amire az orvosaim azt mondták lehetetlen, megtapasztaltam, hogy igenis lehetséges.
Más ember indult el azon az úton, más ember tért vissza onnan, minden ami elérhetetlen volt, immár elérhetővé vált, már nem riaszt az ismeretlen, sőt vonz!!!

Nem mondom azt, hogy könnyű dolgod lesz, főleg ha Te is abban a csónakban evezel, amiben én is eveztem, de ha bemered vállalni az utat az ismeretlenbe, olyan megtapasztalásokban lesz részed, amiről már álmodni sem mertél, minden, ami elérhetetlennek tűnt, elérhető közelségbe fog kerülni.

Amikor már az élet több területén sok akadállyal szembesülsz, lehet, azért van, mert szűk lett a környezeted s ki kell tágítani, ki kell lépni a biztonsági zónádból.

A pozitív hozzáállás egy jó alapot teremt az újrakezdéshez, DE önmagában kevés, tenned is kell a dolgok jobbra fordulásáért és olykor be kell vállalnod, hogy elindulsz az ismeretlen felé!

Sok erőt, kitartást és jó utat az ismeretlenbe Mindenkinek!