"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2014. július 14., hétfő

Vonzás



Akik vagyunk, azt vonzzuk, ha komolyak a szándékaink pl. a párválasztásban, akkor olyan embert vonzunk nagy eséllyel, akinek szintén komolyak a szándékai ilyen téren. Semmit nem kell eldönteni a kapcsolat elején s nem is érdemes túlgondolni, sokkal jobb megélni, felfedezni, hagyni megtörténni...
Amikor már tudom ki vagyok, tisztában vagyok avval is, kire vágyok kit tudok elképzelni magam mellett s így eséllyel fel is fogom ismerni azt az embert, akivel tudok egyesülni  akár egy életre. Ehhez szükséges, hogy megismerjem önmagam, megbékéljek önmagammal, mert amíg önmagamban nem tudom elfogadni önmagam, addig a másikban sem fogom tudni elfogadni, ha nem szeretem önmagam addig, hogyan is várjam el, hogy szeresse a másik azt az embert, akit én magam nem tudok. A másiktól nem érdemes többet elvárni, mint amennyire én magam képes vagyok. Summázva az egyesülés a másikkal, az önmagunk elfogadásával, önmagunk szeretetével kezdődik.
Befogadni, elfogadni azt tudom, ami bennem is ott van, amit magamban is be tudok, el tudok fogadni, hiszen azt vonzzuk, akik vagyunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése