Ismerkedés során, derül ki mi az ami még megoldásra vár bennünk, mi az amin még van mit csiszolni s részben ezek a kihívások döntik el, hogy meg tudunk e maradni abban a kapcsolatban. Az zavar a másikban, ami még önmagunkban is zavar, amivel küzdünk önmagunkkal szemben, ami még megoldásra vár bennünk.
Ami meg van a másikban és belőlünk hiányzik, szintén zavaró lehet. Ha nem sikerült jó énképet kialakítani magunkról, ha úgy megyünk bele egy kapcsolatba, hogy nem rendelkezünk "egészséges" önbizalommal, akkor van esélye annak, hogy zavarni fog a másik önbizalma, mégpedig azért mert kisebbrendűségi érzés ébredhet bennünk és akkor születhetnek meg pl. az alábbi mondatok:
- Nem tudom miért pont én kellek Neked. vagy - Túl jó vagy nekem, meg sem érdemellek. stb.
E mondatokkal tudat alatt szinte észrevétlenül beprogramozzuk magunkat, meginog a hitünk önmagunkban és a kapcsolatban, ami eséllyel a kapcsolat végére fog minket eljuttatni.
Hátrányos helyzetbe kerülhetünk akkor is, ha pl. túl sok mindent dédelgetünk a múlt sérelmeiből, csalódásaiból, egyrészt mert így erős áttörhetetlen páncél mögé rejtjük magunk kardokkal felvértezve, a csalódástól való félelmeink miatt, másrészt hajlamosak leszünk kivetíteni a vélt dolgokat a másikra, ami révén egy illúzió áldozatává válunk, hisz olyanokat is fogunk meglátni a másikban, ami valójában nincs meg benne. Pl. ha sokszor csaltak meg minket, akkor hajlamosak leszünk alaptalanul farkast kiáltva, kőkeményen féltékenykedni. Ameddig bennünk vannak e sérelmek, akkor esélyes, hogy e sérelmeket előidéző embereket fogunk bevonzani, hisz javarészt azt vonzzuk aminek bennünk is meg van a lenyomata.
Több embertől hallottam, nem talál normális társat magának, aminek oka betudható az önmagában játszódó konfliktusainak, a múltban elszenvedett, el nem engedett sérelmeinek. Továbbá hiába találunk így egy valóban normális társat, nem fogunk tudni vele mit kezdeni, mert a meg nem oldott játszmáink melyek a sérelmekből adódnak, szét fognak választani. Röviden a sok sok csalódást követően, melyek mély nyomokat hagytak, nem tudunk mit kezdeni egy normális társsal.
A befogadóvá válás feltétele az üresedés, melybe beletartozik a múlt elengedése és az önmagunk elfogadása. Igen az önelfogadás is egy üresedési folyamat, hisz kiürítjük magunkból a konfliktusokat és teret kapnak az építő dolgok, az erősségeink felismerése.
Tisztába jövünk önmagunkkal, helyreáll az önbizalmunk, helyre áll a lelki béke, boldoggá válunk. Be tudjuk fogadni így már önmagunkba "önmagunk" hisz azt vonzzuk, akik vagyunk. A boldogság boldogságot vonz, így már felismerjük a társunk, önmagunkat a másikban és aki békében és szeretetben él önmagával, az a párjával is így fog élni.
Nem lesz bennünk több kérdés, hogy elég jó vagyok e neki, hiszen van önbizalmunk.
Nem tartanak fogva minket a félelmek, mert elengedtük a sérelmeink.
Nem ér minket meglepetés, mert tudjuk mi rejlik bennünk, ismerjük önmagunk és ha ismerjük önmagunk és felismertük önmagunk a másikban, akkor tisztában leszünk vele is s végre tudunk együtt élni boldogságban, bőségben és szeretetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése