"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2016. július 25., hétfő

Ígérem



Ígérem, megváltozok. Ugye milyen sokat hallhatjuk? Valakinek mondja ez a szája, miközben a cselekedetei ellentétben állnak a szavaival. Többnyire akkor kapunk sok üres ígéretet a szeretett személytől, amikor az úgy érzi rossz fát tett a tűzre. Pl. megígéri a társ, hogy időben hazaér, vagy elintézi, amire megkérik, vagy változtat a pl. zsarnok viselkedésén. Aztán az ígéretek, ígéretek is maradnak, na bumm, megszoktuk már. Üsse kavics. Elrepül 10, 20, 30 év és aztán egyszer csak betelik a pohár, kilöttyen, elegünk lesz abból, hogy tulajdonképp a másiknak fikarcnyit sem vagyunk fontosak. Rájövünk, ideje végre önmagunk első helyre helyeznünk és végre úgy élni az életünk, ahogyan szeretnénk. Mivel a másik eddig se figyelt ránk, eleinte nem vesz észre semmit. Egyszer csak figyelmet kapunk, jön az értetlenség, mégis mi bajunk van. Elmondjuk, s ekkor jönnek képbe az ígéret, ami már csak egy darab, mely így szól: ígérem, megváltozok! Megtagadja önmagát, elkezd számunkra furcsán viselkedni, mígnem bedőlünk, hű tényleg fontosak vagyunk neki és képes a változásra. Kérdés, ha valaki x év alatt sem tudta beváltani a vállalásait, mennyi esélye van, hogy a mostani ígérete teljesül? Megsúgom, nem sok! A változása az ígérgetőknek csupán addig tart, míg újra biztonságba nem érzik magukat, aztán minden marad a régiben! 

Köszönöm, hogy időt szántál az írásom elolvasására!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése