Az alázat…

Tapasztalom, ki hogyan van e fogalom jelentésével, természetesen elfogadom, hogy úgy értelmezik e mély értelmű szavunk, ahogyan az számukra, elfogadható. Szeretném viszont én is leírni, hogyan értelmezem e szavunk. Alázattal lenni mások iránt jó dolog, alázatos vagyok, amikor a szeretet vezérel és elfogadom a másik ember lényét, nem akarom megváltoztatni, nem akarom ráerőltetni, hogy olyanná váljon, amilyenné esetleg én akarnám, hogy változzon. Viszont az alázat nem egyenlő, önmagam megalázásával. A másik ember akarhat bármit, próbálkozhat rám erőltetni az akaratát, de én döntöm el, mit engedek meg magamnak, így van, jól olvasod, nem neki, hanem magamnak. Alázatos vagyok, ha elfogadom, hogy ő ilyen és rám akarja erőltetni az akaratát, nem akarom megváltoztatni, hogy ne akarja rám erőltetni a saját akaratát, csupán elfogadom, és nem engedem, hogy az akarata érvényesüljön bennem. A hajót is csak akkor tudja elsüllyeszteni a víz, ha beengedi azt önmagába. Alázattal akkor vagyok önmagam iránt, ha tiszteletben tartom a személyes szabadságom és nem engedem meg magamnak, hogy a másik akarata érvényesüljön bennem, oly módon, hogy én azt nem akarom. Tehát ha valaki alázatosnak tartja önmagát, de közben engedi, hogy mások akarata, az ő saját akarata ellenére érvényesül önmagában, akkor már máris nem alázatos, hiszen mintegy megalázza önmagát, sutba dobva a személyes szabadságát. Alázat, ha nem csak mások, hanem önmagam irányában is alázattal viselkedek. Amíg az ember nem tiszteli önmagát és nem tiszteli a saját személye szabadságát, nem a saját útját járja, hiszen nem oda megy, ahova szeretne menni, hanem ahova mások vezetik!

Köszönöm, hogy elolvastad a soraim és megtiszteltél a figyelmeddel!

Szeretettel: József

Konfliktuskezelés szeretettel

Mai rohanó világunkban az élet minden területén jelen vannak az egó játszmái…ezen játszmákat megélhetjük olykor ellenünk irányuló támadásként… mitévők legyünk ha támadás ért… Nos attól hogy ő ezt teszi, nem kell ezt befogadnod tőle...engedd el magad mellett...szeretettel közöld vele hogy neked erre a megtapasztalásra nincs szükséged és neked ez nem fér bele...s itt elengeded a konfliktust és azt is aki a konfliktust kieszközölte...A jó harcművész, nem ellenáll hanem felhasználja a támadó energiáját a támadó "ellen" a mester csak megtámogatja a támadót aki lendületben van, s azt így ellenállás híján felemészti a saját lendülete...s így mintegy megtapasztalja, hogy a támadása mit okozhatott volna másnak...s esélyes hogy tanul belőle...

Gondolj bele...próbáljon úgy ártani Neked valaki, hogy szeretettel vagy iránta, bármit is tegyen...nincs attól nagyobb mérge a támadónak, ha szereti az akit támad... :) S tényleg, ami nem fér bele, azt engedd el...senkit sem vagy köteles végig hallgatni...tudod...SZABAD AKARAT...

Szeresd a támadód...értem ez alatt legyél iránta szeretettel...vagyis én ezt szoktam mondani magamban: én nem haragszok Rád, köszönöm, hogy tapasztalhatok...elengedlek Téged, s engedd meg, hogy kívánjam, történjék Számodra minden pillanatban az, ami Neked a lehető legjobb!