Míg nem tapasztalta meg az egyén
addig merész dolog kijelenteni bármiről is, hogy ártó, avagy bajunk származhat
belőle. Egyrészt mert ha már eleve így indul neki a valóságteremtő egy egy tan
megismerésének, megtapasztalásának, hogy azt olvassa arról, hogy az ártó, már
el is ültette a gondolataiban a félelmet, így előfordulhat, hogy nem is tud
megnyílni a megtapasztalás felé, a félelméből kifolyólag. Előfordulhat így, hogy
csalódik a megtapasztalni kívánt tanban, és a nem ártó tartalmat is ártónak éli
meg, mely a csalódásában nyilvánul meg.
A megvilágosodáshoz, mindenki a
saját szabad akaratában választott útján juthat el a legjobban s nem biztos,
hogy egy más által kijelölt úton.
- -
Mindaz, amit más
tapasztal, az mind az Ő valósága, ami nekünk nem több mint egy illúzió,
mindaddig, míg mi magunk meg nem tapasztaljuk azt a mi valóságunkban.
Van, ki nehéz úton jut el a
felismerésekig, a megvilágosodásig, viszont így sem érdemes általánosságban
kijelenteni, hogy az út kínkeserves a megvilágosodásig, hisz nem tudhatom, hogy
egy másik valóságteremtő játszótársam majd miként éli meg azt a
megtapasztalást, azt az utazást. Lehet, ami nekem kínkeserves és nehéz
megtapasztalás, az a másiknak a saját lelkének tükrén át könnyed és kellemes
tapasztalat lesz.
Továbbá tapasztalom, egyre nagyobb
hangsúlyt kap manapság a tudatosodás, így sokan mindent meg akarnak érteni,
keresik dolgok miértjét a megélés helyett, van aminek miértjét, értelmét nem lehet megérteni, mert nem is fontos
megérteni, elég megélni tapasztalva, mint például az életet!
Összegezve én arra jutottam, minden relatív, lényegében szerintem
nincsenek is hamis, avagy igaz tanok, mindinkább léteznek a miénktől eltérő
igazságok, melyek mások más megtapasztalásiból született felismeréseken
alapszanak.
