Önmagunk felismerése, ikerlélek

Ikerlélek. Talán sokszor hangoztatott elcsépelt szó lett már. Sok sztorit kanyarítanak köré, mesébe illő képzeletbeli kapcsolatokat, melyek csak egy leírásban szerepelnek. Hallunk történeteket, hogy megtaláltam az ikerlelkem, de nem jöttünk ki egymással. Stb. Aztán itt ott leírják, semmi gond, a lelkeitek együtt maradtak és majd várjátok a csodát. Miközben várakozol, majd mi segítünk megkeresni az ikerlelked. Fölösleges keresni, mert fel fogod ismerni!!! Ki is az ikerlelkem? Aki olyan, mint én! Mikor ismerem fel magam a másikban, ha már tudom, ki vagyok én! Önismeret, önmagunk megismerése nélkül, akkor sem fogom észre venni az ikerlelkem, ha ott áll előttem. Kezdjük az elején! Ismerkedjünk meg önmagunkkal, tárjuk fel a hiányosságaink, értékeink, kerüljünk békébe önmagunkkal. Mert a béke egyébként is velem kezdődik. Békére lelek, kialakul az önbizalom, az énkép, a lelki belső konfliktusaink is megoldódnak, elfogadom önmagam, felismerem önmagam. Ha már tudom, ki vagyok, egyszer csak jön valaki, s rádöbbenünk, jé, ő pont olyan mint én! Beszédbe elegyedünk, azon kapjuk magunk, mennyire azonosan gondolkodunk, látunk és érzünk. Gyorsan épülni kezd a kapcsolat, az élethelyzetek okozta kisebb akadályok is leküzdhetővé válnak. Érezzük, a másik mellett pont olyan békés minden, mint amikor én magam is teljes békében vagyok egyedül. Itt már nincs versengés egymással, nincs kisebbrendűség, s azon kapjuk magunk, hogy fejlődünk. Fejlődünk, mert biztatjuk s építjük egymást. Minden energiánkkal, a kapcsolat és önmagunk fejlődését szolgáljuk. Képesek vagyunk megújulni, így a kapcsolat is képes megújulni, mindenkor. Sűrűn szembesülünk az újdonság varázsával s így képtelen ellaposodni unalmassá válni az együttlét. Az élet nem arról szól, hogy az illúzió rózsaszín ködében ábrándozzunk a boldogságról! Éld meg, tedd meg, öleld meg, az élet körülötted történik nem egy romantikus lányregényben.

A helyett, hogy keresed folyton az ideális társad, válj magad ideális társsá!

Szeretettel Mindenkinek

 

Ikerlélek

A lélekpárját akkor képes bárki felismerni, amikor már ismeri önmagát...mert amíg nem ismeri önmagát, addig akkor sem ismerné fel a lélekpárját, ha az ott állna előtte...hiszen míg valaki nem ismeri önmagát, addig a  másikban hogyan lenne képes felismerni?

Felelős vagy Önmagadért

Manapság, mindenki tudatos, mindenki megtesz mindent azért, hogy boldog legyen, ha rosszul érinti valami, megpróbál rajta, még ha nem is esik ínyére, mosolyogni, igyekszik pozitív lenni. Valójában, aki mindig igyekszik mindenben a pozitívat meglátni, igyekszik mindig pozitív lenni, sosem pozitív. Míg nem megy hittel átéléssel a pozitív gondolkodás, a léte, mint tapasztalja, egyre negatívabbá válik. minden az elfogadással kezdődik, ha folyamatosan elfojtom a negatív élményeket, sosem élem meg őket, s ott maradnak lelkünk polcain, ahol így már nem lesz hely a pozitív élményeknek, pozitív megélésnek. Az emberek egyre kevésbé vállalnak felelősséget életükért, egészségükért, s szinte mindenért. Alapvető, egyszerű kérdésekben is segítségért folyamodnak, majd az asztrológusom megmondja, majd az életvezetési tanácsadóm megmondja, majd a párkapcsolati tanácsadóm megmondja stb. Igaz, valóban megmondják, mit lehet tenni, vagy mit érdemes tenni, de esélyes hogy így az ember megerőszakolja önmagát a sorsát. Az ember, ha nem kész valamire, tanácsokért folyamodik, a tanács hatására dönt, viszont ha mégsem az következik be, amit várt, akkor mutogat a tanácsadóra, hogy de hát ő azt javasolta, ő azt mondta stb.. Ha valamire kész vagyok, akkor elindulok a megtapasztalás felé, nem kérek tanácsot, ha nem vagyok kész, tanácsot kérek, mely így magában hordozza azt a veszélyt, hogy felkészületlenül találjuk magunkat egy gyermekvállalás kellő közepén, avagy egy számunkra már nagyon kényelmetlen párkapcsolatban. A tanácsadó sosem azt mutatja, meg merre menj, csak egy utat tár fel előtted, melyen elindulni a Te döntésed kell, hogy legyen. Ha valamiben nagyon bizonytalan vagy, eséllyel nem vagy még kész rá. Tudatosság, sok csapdát rejt, ha mindent tudatosan teszek, mindent tudni akarok, a végén kiderül, semmit sem tudok, csak követem a tudatosság divatját. Tudatosan táplálkozok, tudatosan élek, talán még akkor is, amikor az nekem nyűg. Nyűgként élem meg, semmi kedvem hozzá, na de mások azt mondták így él helyesen az ember. Mások átmentek sok megtapasztaláson, sokan így jutottak el a teljes önismeretig, a felismerésekig, és rájöttek, hogy nekik így jó. Nekem biztos, hogy így jó? Az önismerethez saját tapasztalatainkon át jutunk el a leggyorsabban, ha mindig mindent jó akarok csinálni, ha mindig sikeres akarok lenni, ha tudatosan elkerülöm a negatív megtapasztalásokat, megéléseket, a saját fejlődésem útjába állok. A mai világban a spiritualitást sokan félre értelmezik, igyekeznek megmondani másoknak hogy mi a jó, azt hirdetik, gyere, majd fogjuk a kezed, gyere, majd mi megmutatjuk, hogy kerüld, el az akadályokat stb. Pedig nem ok nélkül tartja a mondás is: mindenki a saját hibáiból tanul. Felelős vagy önmagadért, mindaddig, míg mindenre mástól várod a megoldást, semmit sem oldasz meg, ha nem vállalod be, hogy hibát is véthetsz, és mindent jól akarsz csinálni, sosem fogsz élni igazán, sosem fogod megtapasztalni a határaid s így sosem tudsz felülemelkedni a határaidon, önmagadon.