"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 2., kedd

Tedd, vagy ne tedd!



Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld... Közhely talán, de most végre én is megértettem miről is szól e mondat. Tavaly karácsony körül eldöntöttem beszerzek egy DSLR (digitális tükörreflexes) fényképezőgépet. Se pénzem se fotós tudásom nem volt a tehetségemről meg egyszerűen nem tudtam. Elképzeltem amint kicsomagolom az első DSLR fényképezőgépem, s hittem benne, hogy odafigyelnek majd a képeimre. Sok munka révén, melyért hálás vagyok, hogy rám talált, sikerült összegyűjtenem a pénzt, s ahogy elképzeltem pontosan avval az örömmel csomagoltam ki a gépemet, újra gyereknek éreztem magam. Még azon a héten volt a március 15.-i megemlékezés én kimentem a rendezvényre és elkezdtem kattogtatni, azt sem tudtam lényegében mit csinálok, de nekivágtam, tudtam, hogy menni fog. Ment is! A rendezvényen kint volt egy kedves barátom, ő mondta hova tekerjem a funkcióválasztó gombot, majd ezt követően egész elfogadható képek születtek. S aztán… A rendezvény végén odajött hozzám településünk művelődési házának vezetője s megkérdezte, számíthatnak e a fotóimra a fényképes összefoglalónál mely nyomtatásban is megjelent. Örömmel és boldogan bólintottam, hogy természetesen igen. Teltek múlnak a hetek, a hónapok és egyre jobb képek születnek ismerőseim, barátaim és mások véleményei alapján. Azóta egy munkám már eljutott egyik országos televízióhoz is. A fotóskészletem is bővült, csak erre a hétre is van már 3 fotózás, ahol számítanak a munkámra, vagyis munkánkra, mert a jó barátommal megszületett egy fotós vállalkozás ötlete, ami hamarosan formát ölt. Mindenért hálás vagyok és örömmel tölt el, hogy rátaláltam a fotózásra mely már a szenvedélyemmé vált. Imádom a munkám, s hála Istennek ez a képeimen is meglátszik, örömmel tölt el, hogy örömöt szerzek a képeimmel az embereknek! Szóval tedd, vagy ne tedd, bármilyen őrültnek is tűnik az elgondolásod, higgy magadban és a sikerben s így sikered is lesz! Újabban, aki kérdez mi a célom a fotózás terén, így szólok: A világ egyik legjobb fotósa leszek!

Íme egy fotóm:


2015. május 29., péntek

Rajtad áll, mikor érsz célba!



Nem feltétlen kell sok idő álmaink vágyaink megvalósításához, kérdés mennyire vagyunk lelkesek és mit s főleg mikor vagyunk hajlandó tenni a céljaink megvalósításának érdekében.
Egy-egy vágyott dolog megvalósulása létünkben, többnyire attól függ, mennyire vagyunk képes elengedni a megvalósuláshoz általunk kigondolt idő intervallumot.
Az idő nem old meg valójában sok mindent, mindennek kulcsa a hozzáállásban és a tettekben rejlik.
A jó elgondolások adnak egy kiindulási alapot, a lelkesedés motiválttá tesz, a célt a kitartásunk, a hitünk, legfőképp az önmagunkba vetett hitünk és a tetteink fogják elérni.



2013. december 19., csütörtök

Az erő...


"Az űrhajó mélyebbre süllyedt a mocsárban és Luke a következőt mondja: Sose jutunk ki innen.

Yoda: Ilyen biztos vagy benne? Mert akkor valóban nem jutsz ki soha. Hiába tanítalak téged?
Luke: Mester más dolog köveket mozgatni és más kihúzni ezt innen.
Yoda: Nem más, csak te gondolod, hogy más. El kell felejtened amit eddig hittél!
Luke: Hát jó, megpróbálhatom.
Yoda: Nem, ne próbáld! Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!
Luke: Nem megy, túl nagy.
Yoda: A nagyság nem számít. Bízd csak rám. Engem kicsinek látsz, nem igaz?
Hát tudd meg a látszat csal mert velem van az erő és az erő hatalmas.
Az életből árad, ezért nagy. Körül vesz valamennyiünket, összeköt és megvilágosít minket.
Nem az izmaidban, magadban, magad körül kell érezned az erőt. Mindenütt közted és köztem.
A fákban, a kőben, mindenütt. Igen, az erő ott van a föld s a hajód körül is.
Luke: Lehetetlent kívánsz.
Miután Yoda Mester kiemelte a hajót a mocsárból Luke a következőt mondta a Mesternek:
Hát ez hihetetlen.
Yoda: Ezért nem sikerült neked."



 

2011. október 30., vasárnap

Tisztaság, hit, érzékelés…


A lelke az örökké való lénye mindenkinek alapjában véve jó… a rossznak ítélt viselkedésminták csak az egó a tudat szintjén határoz meg mindenkit… még egy nagy bűnt elkövető embernek is jó s tiszta az örökké való lénye, lelke. Az energia testünk abból az energiából jött létre melyből az Univerzum is áll… ezt az energiát mi csupán közvetíteni, áramoltatni tudjuk különböző technikákkal, reiki, prana-nadi … így természetes hogy az energia testünkben nem tud úgymond kárt okozni az egónk a tudatunk…elfojtások, gátak létrejöhetnek tetteink gondolataink végett az energiaáramlásban, de az megint csak az egó a test szintjén, okozhat problémát… a léleknek van teste… a hegedű húrjain a vonó csodás dallamokat tud megszólaltatni, de a dallamok képtelenek a vonót mozgatni… A tudat az egó nem képezi az energiatestünk lényegi részét, csupán a az örökkévaló lényünk eszközei a tapasztalásban…A lélek kapcsolatban áll az egóval, a tudattal és a testtel, de nem képezik a lélek részét.

Eltérő lelki fejlettségi szinteken létezünk itt a MOSTban, így természetes hogy az érzékelésben is más más szintekre jutunk el… mást és mást vagyunk képesek megtapasztalni… a megtapasztalási képességünk nem a hit határozza meg, mindinkább az hogy mennyire vagyunk bölcsek, mennyire ural minket az egónk… Léteznek akik mintegy hozzáférnek az egyetemes tudathoz avagy az Akasa-hoz, mely nem hiten alapul pusztán azon mennyire befogadó a megtapasztalásokra, mennyire tud eljutni az érzékelésben, s ez a megtapasztalások során elért bölcsesség függvénye… Valamint nem is tisztaság kérdése ezen érzékelés, megtapasztalás, hisz mindenki tiszta a lélek, az örökké való lényének szintjén… senki nem rendelkezik felettünk mi döntjük el milyen megtapasztalást választunk és mennyit ismerünk fel a megtapasztalások révén…