Egy gondolat már foglalkoztat egy ideje. Kinek akar bizonyítani, az
aki miután valamely energiagyógyászati módszereben "mester" fokozatot
szerzett, a neve mellé kiírja, odabiggyeszti a mester jelzőt. Hogy lehet
mester, ha még ennyire ego játszmában van önmagával? Elnézést előre is
az esetleg erős, csípős hangvételért! Szóval most kinek állít valótlant,
önmagának, avagy mindenki másnak. Személyes véleményem, hogy aki
valóban mester, azon úgyis észrevesszük, mert már mestere
életének és nincs szüksége megerősítésre, sem kívülről, sem belülről.
Persze ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit. Nos egy egyszeri
megismételhetetlen csoda, csak úgy, mint bárki más a Föld kerekén és az
Univerzumban.
„Jó bornak nem kell cégér…”
Amikor valaki eljut
élete mesteri szintjére, mintegy világítótorony, világítani fog.
Ragyogja az univerzum felé a szeretet energiáját s észreveszik, főleg
azok, akiknek észre „kell” venniük.
Röviden ennyit mára! Sok mosolyt s örömöt Mindenkinek, nem csak mára!
"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: univerzum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: univerzum. Összes bejegyzés megjelenítése
2019. június 25., kedd
2015. március 24., kedd
Határtalan univerzum
Az Univerzum határtalan, így azt nem is lehet kimeríteni, ad nekünk, ha mi is adunk másoknak, s itt nem kimondottan a pénzre gondolok. Elgondolkodtam, majd rájöttem, hát persze hogy ad nekünk az Univerzum, ha mi magunk is adunk, hiszen azt vonzzuk, ami bennünk is megvan, s ha bennünk ott van az adás, akkor mi is vonzani fogjuk a adást.
Az Univerzum nem mindig abban a formában adja vissza a dolgokat, amilyen formában Te adod. Ad olyan formában, ahogy az a legjobb számunkra, s van, hogy pont olyankor ad, amikor nem is számítunk rá. Nos, megnéztem a költségvetésem és úgy döntöttem a rendelkezésemre álló pénz egy részét felajánlom olyan embernek, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Megtörtént az adás, felküldtem az Univerzumnak, hadd keringjen.
Amint ez megtörtént, elkezdett szállingózni az Univerzum felől az, amit nekem akar adni, először váratlan pillanatokban felvillantak nagyon jó ötletek, hogyan tudnám hatékonyabban terjeszteni a terméket, amit fogyasztok, jöttek úgymond kulcsmondatok, felírtam őket, és csodálattal tapasztaltam, működnek! Korábban is hirdettem a számítógép javítást weblapszerkesztést, valahogy zárt ajtókat találtam mindenfelé. Adtam és kaptam… Megjött az áttörés, egyre több ember reagál a hirdetésemre, elkezdtek kinyílni az ajtók, előbb résnyire, majd egyre szélesebbre, ami folyamatosan egyre szélesedik. Újabban már fotósként is a figyelmet kaptam, e dolog még csupán terv volt úgy 4 hónapja, akkor még tükörreflexes fényképezőgépre nem futotta a költségvetésem, a gép azóta társam a fotózásban.
Felötlött bennem az a gondolat is, hogy amikor bármiben is siker elérésnek céljával indulunk el, első körben befektetést igényel (nem feltétlenül anyagit)… Amikor a gazda elhinti a búzaszemek nem fog másnap aratni, mégis szorgosan szórja szét a magokat. A magok idővel, fejlődésnek indulnak, kicsíráznak, növekednek, közben folyamatos munkát igényelnek a gazdától, s a magok ezt meghálálva, búzakalásszá cseperednek s beérnek, majd a gazda learatja a munkájának sikerét, eredményét. A befektetett munka is pont így működik, a célokat elképzeljük, aztán dolgozunk, ebbe a munkába beletartozik az önmagunkon végzett folyamatos munka is hogy épüljünk testileg, lelkileg. A befektetett munka olyan, mint amikor szétszórja a magokat a gazda, úgymond elhintjük a siker magvait, s ha folyamatosan tápláljuk e magocskákat önmagunkban a munkánkban, azok növekedésnek indulnak, míg végül beérnek és elérjük munkánk gyümölcsét, a sikert.
Az Univerzum nem mindig abban a formában adja vissza a dolgokat, amilyen formában Te adod. Ad olyan formában, ahogy az a legjobb számunkra, s van, hogy pont olyankor ad, amikor nem is számítunk rá. Nos, megnéztem a költségvetésem és úgy döntöttem a rendelkezésemre álló pénz egy részét felajánlom olyan embernek, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Megtörtént az adás, felküldtem az Univerzumnak, hadd keringjen.
Amint ez megtörtént, elkezdett szállingózni az Univerzum felől az, amit nekem akar adni, először váratlan pillanatokban felvillantak nagyon jó ötletek, hogyan tudnám hatékonyabban terjeszteni a terméket, amit fogyasztok, jöttek úgymond kulcsmondatok, felírtam őket, és csodálattal tapasztaltam, működnek! Korábban is hirdettem a számítógép javítást weblapszerkesztést, valahogy zárt ajtókat találtam mindenfelé. Adtam és kaptam… Megjött az áttörés, egyre több ember reagál a hirdetésemre, elkezdtek kinyílni az ajtók, előbb résnyire, majd egyre szélesebbre, ami folyamatosan egyre szélesedik. Újabban már fotósként is a figyelmet kaptam, e dolog még csupán terv volt úgy 4 hónapja, akkor még tükörreflexes fényképezőgépre nem futotta a költségvetésem, a gép azóta társam a fotózásban.
Felötlött bennem az a gondolat is, hogy amikor bármiben is siker elérésnek céljával indulunk el, első körben befektetést igényel (nem feltétlenül anyagit)… Amikor a gazda elhinti a búzaszemek nem fog másnap aratni, mégis szorgosan szórja szét a magokat. A magok idővel, fejlődésnek indulnak, kicsíráznak, növekednek, közben folyamatos munkát igényelnek a gazdától, s a magok ezt meghálálva, búzakalásszá cseperednek s beérnek, majd a gazda learatja a munkájának sikerét, eredményét. A befektetett munka is pont így működik, a célokat elképzeljük, aztán dolgozunk, ebbe a munkába beletartozik az önmagunkon végzett folyamatos munka is hogy épüljünk testileg, lelkileg. A befektetett munka olyan, mint amikor szétszórja a magokat a gazda, úgymond elhintjük a siker magvait, s ha folyamatosan tápláljuk e magocskákat önmagunkban a munkánkban, azok növekedésnek indulnak, míg végül beérnek és elérjük munkánk gyümölcsét, a sikert.
2014. november 11., kedd
Népbetegség…
Népbetegség… Számomra e szó teljesen értelmetlen, ugyanis
nem hiszem, hogy minden ember egyforma, mindenki egyedi, mindenki egy egy
egyedülálló csodálatos cseppje az Univerzum határtalan óceánjának. Egy egy
népcsoporton belül lehet több olyan ember, akár egy nagyobb tömeg is, aki adott
kort elérve, ugyanolyan egészségügyi kihívást teremtenek be életükbe, de ez még
nem jelenti, hogy ugyanaz is a kiváltó ok, így már eleve nem állja meg a helyét
a népbetegség… Továbbmenve, a magyar emberek esetében kitalálták a táplálkozási
szokásaink a hibásak, nem értek evvel egyet. Talán ott keresendő az állítólag
elszaporodott bélrendszeri daganatos betegségek oka, miszerint: - Múltjában él
a Nemzet. A táplálkozást felelőssé tenni olyan, mint a szomszédot okolni azért,
amit én felejtek el. Ha a táplálkozás lenne a hibás, akkor mindenkire úgy hatna
a magyar konyha, hogy beteg legyen. Nincsenek hibás génjeink, nem vagyunk
daganatos valamint szív és érrendszeri egészségügyi kihívásokra kárhoztatva,
mind egyediek vagyunk, mindannyiunk lehetősége, hogy a jelenben éljünk és ne
vegyünk mindent a lelkünkre.
2011. november 5., szombat
Napi gondolatmorzsa...
Egyetlen energia alkotja az egész Univerzumot...ami lehet fény, gondolat, kimondott szó, egy érzés, bármi...
(Jozsef Csik)
(Jozsef Csik)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



