Segítők...

Ide a Föld nagy játszóterére senki sem azért születik le hogy másokat segítsen…a születésünk célja a tapasztalás, és hogy mindez történjék Számunkra a lehető Legjobban… Az egónknak, a tudatunknak ez az egy földi lét adatott…ha ebben a létben nem boldogulunk akkor marad a tapasztalás tapasztalás hátán, s a felismerés elmarad…van kinek nem is van igénye eljutni a felismerésig…végülis a lélek szempontjából ez nem is lényeges, hisz annak léte végtelen… Természetes, hogy más más úgymond bölcsességi szinten vagyunk jelen a MOSTban s így van akiből tanító lesz, aki köré odagyűlnek az emberek, nem azért mert ő hirdeti magát és az elért érdemeit, pusztán csak azért mert már az embertársai úgy érzik már a jelenléte is tanít a bölcsnek, s örömmel követik tanait, emberi nagyságát mely az alázatában, ember társai iránt tanúsított mély tiszteletében és bölcsességében nyilvánul meg… A bölcs sosem kiabál, még csak nem is hangoskodik, csak beszél nyugodtan , nem szónokolva, s van mikor hallgat, meghallgat másokat… Mielőtt segít megismeri, meghallgatja azt az embert aki megkereste őt, s megkeresi nyugodt megfontoltsággal, annak lelkéhez, hogy át tudja adni tapasztalatait melyeket élete során tapasztalt… A bölcs nem kérkedik érdemeivel, sőt nem is említi, hisz a megszerzett érdemeit pusztán azért szerezte, hogy ő maga el juthasson a mély felismerésekig…s mivel az vezérli hogy tovább tapasztava segítsen így hiteles marad… Itt nyugaton oly sokan szeretnének bölcs tanítók lenni, mégis kevés embernek sikerül elérni e szintre, mert kevesen tudják hogy a bölcsesség lent van…fent az egó magasságaiban hiába is keresnék… A csúcsra bárki fel tud jutni… de az igazi kihívás, a sok megtapasztalás és elért magas tudat szint ellenére lent maradni…