"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2011. november 10., csütörtök

Megbocsátás...

Sok ember él beleragadva a múltjába, odaláncolva magát egy múltbéli szereplőhöz, helyzethez és ez által bénultan toporog.... Többek említik mennyire haragszanak erre, meg arra, meg hogy soha nem fognak megbocsátani...A megbocsátás pedig a mi javunk szolgálja, amint megbocsátunk valakinek, eloldozzuk magunk, mint a hajót a mólótól, és újra kifuthatunk az élet óceánjára...A megbocsátás nem egyenlő egy kapcsolatban pl. az újra kezdéssel, szimplán tehermentesítjük magunk és mindketten szabaddá válunk....megbocsátással lezárunk egy kört, nem csinálunk karmát, és esélyt adunk hogy új kör induljon az életünkben. A megbocsátás alkalmazásával, könnyebb lett a földi létem...tonnás terhetektől szabadultam meg, mintegy felszabadultabb vagyok mióta nem hagyom magamban a múlt mérgező tüskéit....

"Megbocsátás

Szeretem magamat, ezért a régi sérelmeket elengedem és megbocsátom.
Kivétel nélkül mindenkit elengedek, aki valaha megsértett engem, és mindannyiuknak egészséget, boldogságot és az élet minden örömét kívánom.
Valahányszor eszembe jut a neve valakinek, aki bántott, ezt gondolom: elengedlek, az élet minden öröme a tiéd, szabad vagy és én is szabad vagyok.
A megbocsátás után szeretet, béke és nyugalom költözik a szívembe.
Teremtőerőm felszabadul és építő módon használhatom.
Együttérzéssel és megértéssel fordulok mindazok felé, aki lelkileg, szellemileg és testileg betegek.
Örömmel tölt el, ha másokért valamit tehetek.
Világomban minden rendben van."

(A Tudatalatti Tízparancsolata - Balogh Béla )



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése