Önzetlen önzés

Pár napja találkoztam az alábbi gondolattal:

- Tudjunk róla, hogy túlságosan mohók vagyunk ahhoz, hogy megosszuk a szeretet nevében másokkal azt, amink van…

Első olvasatra talán elutasítjuk… én tovább gondolva úgy döntöttem nem utasítom el a gondolatot... hisz így történik számunkra a lehető legjobb, hogy nem vagyunk egyformák, s ez által tapasztalva egymást, tanulunk egymástól...mert amennyivel kevesebbnek érezzük a másikat tőlünk, pont annyit tanulhatunk Tőle...

Aki nem oszt meg velünk semmit, annak még többet adhatunk… szeretettel , ha ez sikerül,akkor megtapasztaljuk, mennyire vagyunk önzetlenek… ha nem tudunk adni neki, tudjuk hogy van még min csiszolni önmagunkon… majd adunk… s közben gyarapodunk…

Az önzés természetes... hisz minden értünk történik, minden belőlünk indul ki, hozzánk érkezik vissza életünkben...ha szeretünk valakit, előbb szeressük önmagunk... mert minél inkább szeretjük önmagunk, annál több szeretet tudunk adni a másiknak...