"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2011. december 10., szombat

Az én házam az én váram...

A felelősségünk a saját portánk határáig terjed, addig minden ránk tartozik, azon túl az ég világon semmi... Mit jelent ez? Viselkedek valakivel szemben, és azon morfondírozok vajh mit gondolhat rólam a másik, majd rájöttem, teljesen mindegy. Mondok valakinek valamit és azon töprengek mit kezd az információval...ez is felesleges, hisz mihelyt átadtam az infót, az átkerült az ő portájára, onnantól ő dolga mit kezd vele, rám nem tartozik. Régebben sokat töprengtem azon hogy egy egy mondatommal, mit kezd a másik, s közben észrevétlenül folyattam szét az energiáim, ami nagy pazarlás volt részemről.
Ma már eljutottam arra a szintre hogy azt sem várom el, hogy elolvassák, meghallgassák a mondandóm, avval meg már abszolúte nem is foglalkozok mit kezd a másik a gondolataimmal, nem mert nem érdekel, hanem egyszerűen nem tartozik rám...
Ahogy fejlődtem, haladtam a reikiben, önmagamban, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá számomra, hogy mit is jelent, hogy csak a saját portámon "sepregessek" mégpedig az energia átadások során, hisz én csak egy közvetítő csatorna vagyok, mondhatom ugyan a kezelt egyénnek, hogy gyógyuljon meg, de attól én még őt nem fogom meggyógyítani, nem is tudnám hiszen a gyógyulás, a  gyógyulni "akarás" az Ő dolga, az Ő felelőssége és privilégiuma.
A kezelések alkalmával az én felelősségem addig terjed míg átadom az energiát, az hogy a kezelt mit kezd vele, az teljes mértékben az Ő dolga, ha engedi megtörténni Számára a reikit, elindul a testi lelki tökéletesedés, a harmónia felé, ha nem akkor valószínűleg még mindig arra a megtapasztalásra van szüksége.

Mi teremtjük a valóságunk, így mindenkori lehetőségünk, hogy a lehető legemelkedettebb életet teremtsük számunkra Valóságteremtő társaim!

A Te életed rád tartozik a másik élete, a másikra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése