Bástyák...

A zord kérges emberek a legérzékenyebbek, Nekik van a legnagyobb szükségük a szeretetre… Nem mutatják ki érzéseik, mert nem merik, és vagy nem tudják felvállalni mindazt ami Bennük van, félnek védtelennek látszani. Erős bástyák mögé bújnak, így nem bánthatják őket, de a vastag falakon a fény és a szeretet sem jut át, nem tudnak, nem mernek szeretni, mert gyermekként nem tanították meg őket szeretni vagy nem szerették őket és ez így tovább öröklődött. Nehezen vagy egyáltalán nem tudják tolerálni, elfogadni az érzékenység megnyilvánulását embertársaikban, kerülik azokat, akik fel merik vállalni érzékenységüket, az érzelmeiket, tehernek érzik az efféle emberi megnyilvánulásokat. Igen, mert dolguk van az érzelmek kimutatásával, nem fogadják el saját érzéseik, sebezhetőségük, így azt kívül is mereven és keményen elutasítják, mert emlékezteti őket arra, ami Bennük van… Tapasztalom, a nehéz szeretet nélküli gyermekkor mély nyomot hagy egy-egy embertársamban, képtelenné teszi őket önmaguk szeretetére és ez kihat a kapcsolataikra, messze elkerülik a mély és tiszta érzelmek is mely érzelmileg sivár kapcsolatba sodorja őket…

Szeresd magadban a Gyermeket, ha hányatott volt a gyermekkorod, ha nem kapott az a Gyermek bőven szeretetet, ha bántották ok nélkül, öleld meg Őt, töröld le a könnyeit és szeresd Őt, szeresd azt az édes ártatlan, tiszta lelkű Gyermeket, aki még hitt a csodákban, akinek még ott ragyogott az Angyal fény a szemében, aki nem vágyott egyébre, mint sok sok szeretetre és ölelésre. A benned élő Gyermek most is vágyja a szeretetet, most is szeretné, ha megölelnék, amit a múltban nem kapott meg, azt megadhatod Neki itt a jelenben. Szeresd, öleld Őt és vigyázz Reá…