"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2013. december 18., szerda

Engedd történni...



A múltamban több alkalommal volt rá példa, hogy nem engedtem történni az életem, egyszerűen, mindent azonnal akartam, hiányzott belőlem a türelem és a kitartás. A helyett hogy hagytam volna beérni a dolgokat, inkább azonnal meg akartam szerezni, s persze amikor azt ideje korán elértem,  felismertem, így már nem is olyan érdekes a dolog és nem is adja azt amit vártam tőle… Mert ugyan megkaphatunk bármit azonnal, ha nagyon akarjuk, de amíg nem állunk készen rá, amíg nem nőttünk fel hozzá, addig nem tudjuk azt az elért dolgot érdemben értékelni… Olyan ez mint pl. amikor egy kisgyerek kap egy számítógépet, lehet az a világ legszuperebb számítógépe, viszont amíg a gyermek nem tanulja meg kezelni, addig nem több a szerkezet, mint egy porfogó… Nem tudja értékelni, mivel még nem érett meg rá…
Mindent megkapunk a megfelelő helyen, a megfelelő időben és összefüggésben, viszont kérdés van e elég türelmünk hozzá, hogy hagyjuk számunkra megtörténni… Az élet nem mindig az örömről és boldogságról szól, vannak olyan szakaszok, amikor az élet árnyékos oldalán haladunk, ennek nagy előnye, hogy meg tanuljuk értékelni, majd amikor megtapasztaljuk az élet napos oldalát…
A sors útjai kifürkészhetetlenek, nem tudhatjuk, hogy a nehézségek milyen csodákat rejtenek, ha nem vagyunk hajlandóak bevállalni a nehézségeket, akkor talán sosem tapasztaljuk meg a csodát, amihez eljutottunk volna általuk… Sokan vágynak az aranyéremre, azon keveseknek lesz végül a jutalmuk, akik hajlandóak lesznek szembe nézni a kihívásokkal, akik hajlandóak lesznek végig menni az élet árnyékos oldalán is…
Amikor valaki kikerül egy kapcsolatból, hajlamos lehet rá hogy belemenekül egy kapcsolatba pusztán azért hogy elkerülje a magányt, mert talán fél az egyedülléttől… s nem jut eszébe, hogy talán pont az egyedüllét tanítja majd meg arra, hogy értékelje az egyesülést az együttlét valódi örömét s egyben meg is tapasztalja, azt... amikor a kettő valójában egy egységet képez, mint a Jin és a Jang…
Minden nagy kihívás nagy fejlődést hozhat számunkra, megtudhatjuk, általa mire vagyunk képesek, s így eséllyel érjük el azt, amiről korábban azt hittük, hogy képtelenek vagyunk rá…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése