"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2013. december 16., hétfő

Az életben ahol most vagy...



Az életben ahol most vagy, a tetteid, megtapasztalásaid eredménye. Bárhogy is érzed Magad a jelen helyzetben, okkal vagy benne, az ok a tanulás és a fejlődés. Erre a pontra, csak is ezen az úton érhettél el. Minden érted, minden általad történik, s mindenért illetve mindenkinek hálával tartozol, mert még ha nem is volt kellemes a megtapasztalás, amit átéltél megéltél, akkor is a fejlődésed szolgálta, több lettél általa és bölcsebb, közelebb vitt Téged teljességedhez, a kiteljesedésedhez. Haragszol valakire? Ugyan miért? Hisz ha megbántott, azzal is a javadat szolgálta, mert ha sikerült megbántania, akkor azzal felhívta a figyelmed arra, hogy még van mit helyre tenned önmagadban. Ha nem a békaperspektívából szemléled a dolgokat, meglátod és belátod, hogy nincs is miért haragudnod... Amikor haragot dédelgetsz, vagy sértettséget, avval elveszed a helyet, a szeretettől illetve elzárod magad a szeretettől. Az a valaki ha nagyon megbántott, akkor nagy fejlődési lehetőséget ajándékozott Számodra, hozzásegítve így Téged akár ahhoz, hogy felül tudj emelkedni önmagadon, hogy kiléphess a múltad árnyaiból és végre igazán boldog legyél, akár azzal az emberrel aki megbántott, mert lehet ő az aki végre a legőszintébb volt Veled, aki mindenkor önmagát mutatta előtted, aki hatására végre le tudtad tenni azt, ami már rég nem tartozik hozzád, de mégis cipelted, cipeled, talán már oka fogyottan... s így talán ő hozta ki belőled a legjobbat és a legszebbet... Még mindig neheztelsz rá? Talán azért van ez benned, mert szeretni is tudnád? Ha igen, akkor szeresd, ajándékozd meg önmagad azzal, amire talán már régóta vágysz, amiben eddig nem hittél, hogy Veled is megtörténhet, s most érzed minden porcikádban, hogy igen megtörtént, pusztán csak nem mersz hinni benne... Amikor két ember megtépázza egymást, utólag kiderül Számukra, hogy bizony bármennyire is fájt néha, de a legjobbat hozták ki egymásból, sokak ilyenkor hajlamosak szétválni, mert nyalogatják a harcban kapott sebeket és bennük van a sértettség, a helyett hogy észrevennék, s felismernék, egészen eddig egymást keresték...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése