Mikao Usui (1865-1926) japán gyógyító, a róla elnevezett
„Usui-Reiki Ryoho" nevű kézrátétes önfejlesztő-energiagyógyászati
módszer megalapítója.
Usui san a modernizálódó Japán szülötte.
Alig volt négyéves, amikor a fiatal Macuhito herceg (a Meidzsi császár)
1868-ban trónra lépett, s felgyorsultak azok a reformok, amelyek
teljesen átalakították Japán addigi kül- és belpolitikáját, gazdasági és
kulturális kapcsolatait, valamint társadalmi szerkezetét, s az országot
előbb a térség nagyhatalmává tették, majd felzárkóztatták a világ
vezető államai közé. Usui mester életének hat évtizede egybeesett azzal a
néhány rendkívül színes és változatos évtizeddel, amely alatt Japán a
feudalizmusból egyenesen a 20. század modern világába lépett át, s
amelyet a történelem Meidzsi- és Taisó-korszaknak ) nevez.
Mikao
Usui 1865. augusztus 15-én született Gifu prefektúra Yamagata
kerületének (Yamagata-gun) egyik falujában, Taniai Mura (Yago)
községben, amelynek mai neve Miyamacho. Apját Uzaemonnak, anyját
Kaweai-nak hívták Három testvére volt, egy lány (Tsuru) és két fiú
(Sanai és Kuniji). Sanai Usui orvos lett, és Tokió egyik külvárosi
negyedében praktizált, Kuniji Usui rendőrtisztként dolgozott Gifu
prefektúrában.
Usui 1869-től egy tendai kolostori iskolában
tanult. Tizenhárom évesen, 1877 körül harcművészetekkel kezdett
foglalkozni. Jiu Jitsut és Ken-jutsut (kardvívást) gyakorolt, amelynek
rendszerében húszéves kora körül „Menkyo Kaiden", azaz mestertanári
fokozatot kapott. Később baráti viszonyba került került kora híres
harcművész-reformátoraival, a modern judo megalapítójával, Jigoro
Kanoval (1860-1938), a modern karate létrehozójával, Gichin Funakoshival
(1868-1957) és az Aikido-rendszer megalapítójával Morihei Uyeshibával
is.
Az 1888-1992 között Japán-szerte dúló pestisjárványban Usui is
súlyosan megbetegedett. Állítólag halálközeli állapotba került és
különleges élményben részesült: magával Mahávajrócsana Buddhával
találkozott. Magasrendű transzperszonális élménye az ezoterikus
buddhizmus felé fordította a figyelmét. Buddhistaként a Gyoho (vagy
Gyotse) nevet
vette fel. A kereszténységgel viszont nem került
semmilyen kapcsolatba. Nem volt sem keresztény szerzetes, sem katolikus
pap, sem pedig hitoktató vagy vasárnapi iskolai tanár, mint azt a róla
nyugaton elterjesztett legendás történet állítja.
(Usui életének
fent említett epizódját ma sokan a reiki keletkezésével kapcsolják
össze, s a reikirendszer kialakulását az említett misztikus élményből
vezetik le. Közvetlen kapcsolat az élmény és a később kialakított
gyógyító rendszer között valószínűleg nincs, viszont az élmény a fiatal
Usui érdeklődését valóban a transzcendens irányába terelhette, s így
közvetett módon ugyan, de szerepet játszhatott egy saját gyógyító
rendszer létrehozásának igényében.)
Usui san 1907-ben nősült meg,
feleségét Sadako Suzukinak hívták. Az Usui házaspárnak 1908-ban
született egy fia, Fuji, 1913-ban pedig egy lánya, Toshiko. Sadako
Suzuki 1946-ban hunyt el, Toshiko Usui fiatalon, 22 éves korában
(1935-ben) halt meg. Fuji Usui a Tokiói Egyetem professzora lett, ő
1946-ig élt. A reikivel Usui mester egyik családtagja sem foglalkozott —
sem Usui életében, sem pedig halála után. Usui sensei egyik rokona, egy
Suzuki sanl néven ismert tendai buddhista apáca viszont 1915-tő 1926-ig
Usui mester tanítványa volt.
A közhiedelem szerint Usui san
fiatal korában Kínában, Indiában, Tibetben, az USAban, sőt Európában is
járt. Ezeknek az állítólagos utazásoknak azonban egyelőre nincs semmi
nyomuk. Tadao Yamaguchi, korunk egyik ismert japán reikimestere szerint
ilyen kirándulásokra az Usui korabeli Japán egyszerű állampolgárainak
nemigen volt lehetőségük. Usui san eredeti foglalkozása sem ismert —
valószínűleg üzleti vállalkozásai voltak, de dolgozott pl.
hivatalnokként, üzletkötőként és újságíróként, 1921-től pedig
magántitkári funkciót töltött be Goto Shimpei (1857-1929), az akkori
vasút-, posta-, külügy- és belügyminiszter — később tokiói polgármester —
hivatalában. Tagja volt néhány spirituális gyógyító csoportnak, és
kapcsolatban állt az Ómotokjó vallási közösséggel is. Foglalkozott
eredeti kínai chikunggal, illetve annak „Ki Ko" nevű japán
megfelelőjével, nyugati pszichológiával és kiropraktikával, orvosi
képesítése viszont nem volt. Gyógyító tevékenységgel 1914 körül kezdett
foglalkozni. Yuji Onuki sensei szerint Usui san ekkor ismerkedett meg a
reiki Kawakami-féle módszerével.
1918-ban Usui három évig tartó
zen-képzésbe kezdett. Mariko Obaasan úgy emlékezett, hogy ez idő alatt
szinte naponta találkozott Usui mesterrel a Hiei nevű hegyen, az
Enrjakudzsi kolostorban, a tendai szekta főhadiszállásán. A képzés
végeztével Usui a tendai szekta laikus papja, tendai zaike (az átlagos,
hétköznapi ember életét élő pap) lett.
1919 körül Usui mester
kidolgozott egy önfejlesztő gyógyító-öngyógyító módszert (egyfajta
„Shinrei Ryoho"-t, azaz pszichés, spirituális gyógymódot), amelyet egyes
korabeli reiki ryoho-k — elsősorban a Monihei-féle és a Kawakami-féle
reiki ryoho — tanításai és technikái alapján állított össze, s amelynek
szemlélete az Ómotokjó vallási közösség filozófiáját tükrözte.
Módszerének Usui mester nem adott nevet. Egyszerűen csak „az én
módszerem"- ként vagy az „én utam"-ként utalt rá, ezért az Usui-féle
gyógyító módszer „Usui Do" („Usui Útja") néven vált ismertté.
1922
márciusában egy szent helyként tisztelt hegyen (Kuri-Yama?, Koya-Yama?)
Usui san elvégezte a zazen shikan taza nevű, huszonegy napon át tartó
speciális meditációs gyakorlatsorozatot, melynek eredményeképp korábbi
gyógyító képességei meghatványozódtak. Közvetlenül a márciusi
meditációsorozat befejezése után — 1922. áprilisában — Usui sensei Tokió
Aoyama nevű központi negyedében, Harajuku-ban dojot nyitott, ahol az
érdeklődők az Usui-féle reikimódszert gyakorolták. Az „Usui Reiki
Dojo"-t, vagyis az „Usui reiki gyakorlásának helyét" a nyugati reiki
irodalma „Reiki Intézetnek" vagy „Reiki Klinikának" nevezi.
Mivel
saját új, átdolgozott módszerével kapcsolatban Usui sensei nem, vagy
csak ritkán használta a „reiki ryoho" megnevezést — bár az alapelvek
elnevezésében ez a kifejezés szerepel (Shin Shin kai-zen Usui reiki
ryoho) —, a módszer neve a továbbiakban is Usui Do maradt. Az Usui Do
módszere mellett 1925-ig Usui sensei egy további, Usui Te-ate-nak
nevezett spirituális gyógyító módszert is tanított. Az eredeti
Usui-módszerek átdolgozásával, leegyszerűsítésével és összevonásával
alakult ki az a gyógyító rendszer 1925-1926-ban, amely Usui Reiki Ryoho
néven vált ismertté. Ezt a rendszert azonban már nem Usui sensei
állította össze, hanem Ushida és Taketomi admirálisok, Usui sensei
tanítványai.
Mariko Obaasan szerint Usui rendszere 1922-ben még
nem volt fokozatokra osztva, csupán az „előrehaladás szintjei" léteztek,
vagyis a tanítványok elvégezték a fejlődésük arányában fokozatosan
egyre igényesebbé váló gyakorlatokat, de a felkészültségbeli
különbségeket nem fejezték ki fokozatokban. Gyógyító rendszerét Usui san
csak 1923-tól osztotta szintekre a Jigoro Kano sensei judoiskolájában
alkalmazott fokozatok szerint, de használta a Menkyo régi szamurájrend
fokozatait is — előbbit az Usui Do, utóbbit az Usui Te-ate rendszerében.
Az Usui gyógyító módszernek a harcművészetek rendszereiben alkalmazott
szintekre bontása 1925 novemberéig maradt érvényben
Az
Usui-módszer további sorsának alakulását nagymértékben befolyásolta Usui
san barátja és korábbi tanítvány, Eguchi Toshihiro megjelenése az Usui
Dojo-ban 1923-ban. Az egykorú leírások és beszámolók szerint ugyanis az
Usui rendszerben csak 1923-tól léteznek beavatások, s az alkalmazott
beavatási módszer nem Usui sensei-től, hanem Eguchi Toshihirotól
számiazik, aki az Ittoen csoportosulásban megismert és elsajátított
beavatási eljárást Usui rendszerében is meghonosította. A Toshihiro san
által „denju"-nak nevezett eljárás Usui sensei rendszerébe „reiju"-ként
került be. A reijunak azt a módját, amellyel felkészülés nélkül bárkit
energiacsatornává lehetett tenni, 1925-ben kezdték alkalmazni.
1923-ban
Usui mesternek egy tragikus esemény kapcsán alkalma nyílt módszere
széles körű megismertetésére. Tokiót ekkor rendkívül erős földrengés
sújtotta (a Richter-skála szerinti 7,9 erősségű, Kantonak nevezett
földrengés, Tokiótól 50 mérföldnyire levő epicentrummal), amelynek
mérlege 694 ezer romba dőlt ház, 106 ezer halott és mintegy félmillió
sebesült volt. Usui és tanítványai a földrengés sebesültjeit reikivel
kezelték, s a módszer hatékonysága a gyakorlatban fényesen
beigazolódott. (Valószínűleg ez az esemény képezi a Reiki-legenda
koldusnegyedbeli gyógyítások című epizódjának alapját. Lásd:
Reiki-legenda.)
Usui
1924 februárjában Tokió külvárosában, Nakanoban új dojot nyitott a
földrengés során megsemmisült harajukui régi helyett. A reikisek képzése
ekkor már nem csak Tokióban folyt, hanem Japán több nagyvárosában is,
ahol Usui mesterszintű tanítványai is tartottak tanfolyamokat. Usui
sensei tanítványai között sok buddhista szerzetes, apáca és
haditengerésztiszt volt, akik csoportosan látogatták Usui
szemináriumait. ) Tengerésztiszt tanítványai közül az egyik
legismertebb, dr. Chujiro Hayashi 1925 májusában kezdett tanulni Usui
mesternél, s júniusban már megkapta a Sandan fokozatot, az Usui Do
rendszer harmadik mesterfokozatát. Dr. Hayashi az Usui-módszer lényegét
1925 őszén egy „gyógyító kézikönyvben" foglalta össze. 1925 novemberében
Usui dojojában egy fiatal tengerésztisztekből álló tizennyolc fős
csoport jelent meg Juusaburo Ushida és Kan'Ichi Taketomi
ellentengernagyok vezetésével. A tanítványokként érkező főtisztek azután
rövid időn belül (1925 novembere — 1926 márciusa között) átalakították
Usui sensei rendszerét. Eltörölték annak 1923 óta használatban lévő
fokozatrendszerét, az egyes szintek összevonásával új fokozatrendszert
alakítottak ki, megváltoztatták az egyes szintek elnevezését,
módosították a képzés formáját és időtartamát, a rendszert magát pedig
„Usui Reiki Ryoho"-nak nevezték el, megkülönböztetésül az egyéb hasonló
te-ate (kézrátéttel gyógyító) módszerektől és csoportosulásoktól.
Usui
sensei gyógyító rendszere így 1925-ben — az alapítómester
beleegyezésével vagy anélkül — az addigi tizenhárom fokozatú helyett
négyfokozatúvá (Shoden, Chuden, Okuden, Kaiden) vált, elnevezése pedig
az „Usui Do", illetve „Usui Te-ate" helyett „Usui Reiki Ryoho" lett.
Mariko Obaasan szerint Usui sensei nem ellenezte módszere átalakítását.
Ushida
és Taketomi ellentengernagyok 1926 márciusában — ekkor már az Usui
Reiki Ryoho mestereiként — további átalakítást hajtottak végre a
rendszeren: a második (Chuden) és a harmadik (Okuden) szint
összevonásával négyfokozatúból háromfokozatúvá (Shoden, Okuden,
Shinpiden) alakították azt. Az éppen előadókörúton levő, Fukuyamában
tartózkodó Usui sensei erről a rendszerét érintő legújabb átalakításról
valószínűleg már nem értesült, mivel 1926. március 9-én agyvérzést
kapott, és meghalt. Halála után az Usui Reiki Ryoho csoportosulás
vezetését Juusaburo Ushida sensei vette át.
Ushida sensei az Usui
reikit gyakorlók csoportját nem egészen egy év leforgása alatt valódi
szervezetté formálta több tucat vidéki kirendeltséggel. Az intézménynek
az „Usui Reiki Ryoho Gakkai" nevet adta. Ő állíttatta fel 1927
februárjában azt az impozáns méretű Usui emlékművet is (egy 5 láb széles
és 10 láb magas monolitot), amelyet az Usui család sírhelyén, a tokiói
Toyotama kerületben levő Saihoji-templom mellett helyeztek el. Az
emlékmű felirata Usui mester munkásságát méltatja. Szövegét Juusaburo
Ushida és Masayuki Okada mesterek fogalmazták meg. A sírfeliraton Usui
san buddhista neve (Gyoho) szerepel.
Usui sensei Tokión kívül
Japán számos városában végzett kezeléseket, tartott előadásokat és
vezetett beavatásokkal egybekötött szemináriumokat. Kezeltjeinek száma
kb. 3000 és 5200 közé tehető, a reiki különböző szintjeibe pedig mintegy
kétezer embert avatott be személyesen. A társadalom érdekében gyógyítás
formájában végzett hasznos tevékenységéért Usui mester császári
kitüntetésben is részesült. Josihito, a Taisó császár „Kun San To" (kb.
„Birodalmi Gyógyító") címet adományozott neki.
Usui mesterrel több interjú is készült, gyógyító tevékenységére orvosi körökben is felfigyeltek.
A reiki hatékonyságát az orvosok ugyan elismerték, de magát a módszert mégsem
fogadták el hivatalos gyógymódként.
forrás: G. Nagy László -Reikikalauz