Aki előttem megy jobban útba tud igazítani...

Valóban? Teheted fel vagy teszem fel a kérdést! Az évek, évtizedek során megtanultam, csak olyan esetben fogadok meg bármilyen tanácsot, amely támogató forrásból származik. Az nem biztos, hogy jó tanács, amikor valaki arra buzdít, ne vágyj jobbra, ne vágyj a boldogságra, érd be azzal ami van, vagy úgy sem lesz jobb! Miért is ne lenne jobb? Az élet folyamatos változás, ami kellemetlen megtapasztalás, nos az sem tart örökké! Vannak emberek, akik bele ragadnak nehéz helyzetükbe, s tehetetlenségig süppednek, ami nem baj, de mindenből ki lehet mászni!!! Voltam magam alatt a múltamban, kilátástalan helyzetben, pl amikor kiderült gyógyíthatatlannak minősített betegségem mivolta. A sok jótanács közepette, a végén már én bátorítottam a körülöttem lévő embereket, persze megértem, hogy jót akartak, de az számomra nem volt annyira jó. A kedvencem az volt, amikor mondották vala, van aki ettől is rosszabb helyzetbe van és örüljek, hogy nekem „csak” ennyi és érjem be azzal ami van… Aztán mondtam, ez a kiinduló alap, ahol most vagyok, de én azért megpróbálok előrébb és fentebb jutni a gödörből.

Minden tanács, egy tanács a sok közül, azt sem mondom, hogy rossz a tanács, vagy rossz szánék vezérli, aki adja a tanácsot, de mielőtt bármit is megfogadok, megnézem ki mondja és ő most hol tart az életben. A tapasztalataim mutatják meg, hogy valójában azon emberek tanácsai vittek előbbre, akik már voltak ott, ahol én akkor voltam.

Aki előttem megy jobban útba tud igazítani, mint aki utánam jön!

Aki azt mondta, jó ez így, maradj ezen a szinten, úgysem lesz jobb stb. mint rájöttem csupán a saját tehetetlenségét vetítette ki rám, ergo önmagát látta bennem és a saját tehetetlenségét. Mintegy önmegnyugvást adott neki, ha én sem vágyok jobbra és maradok a nyomoromban, mint ahogyan ő bele ragadt a sajátjába. Ha valaki igaz barát, akkor a javamat akarja és támogat, nem lebeszél!!! Aki lebeszél, hogy éljek a lehetőségeimmel, az valójában a saját lehetőségeivel sem tudott élni és mintegy sorstársakat akar maga köré önmegnyugtatásul….

Az élet nem a vezeklésről szól, az élet nem melodráma, hanem egy életen át tartó játék! Nem olyan vállalásokkal születtünk le melyek egy életen át nehézséget gördítenek elénk. A mi nehézség, az egy karma szüleménye lehet, mely azért van, hogy megoldjuk! A tapasztalatgyűjtés, ami miatt leszületünk s azért, hogy megleljük a boldogságunk mindenek közt! Az ego számára ez az egy lét van, hogy megvalósítsa boldogságát, boldogulását!