"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2013. szeptember 10., kedd

Ami bent, az kint…



A szépség belülről fakad, gondolom, sokan gondolják így… Amikor belül átalakul az ember és teret enged a jónak a szépnek, a boldogságnak, az elkezd szétterjedni, kitölti az atomjait, a sejtjeit, a szöveteit, a gondolatait, a cselekedeteit… Tovább terjedve megnyilvánul a külsőjében, megszépül testileg is, arányos lesz, nem lesz rajta fölösleges kiló, a bőre lággyá és selymessé lesz, a szemeiben megjelenik a ragyogás, a szeretet, a szeretet melege elkezd sugározni… Az emberi kapcsolataiban szintén megnyilvánul a szeretet, a segítő szándék, egyre több olyan ember veszi körül, aki telve van szeretettel, akik felől megnyilvánul a segítő szándék… Az emelkedett rezgések, összeadódnak megsokszorozódnak… a szeretet tovább terjed… egyre jobban megnyilvánul a hála is, mindaz, ami kiáramlik vissza is áramlik, a rezgések tovább emelkednek…. a szeretet egyre jobban nyilvánul meg az életében, egyre több és több emberhez jut el… beindul a keringés, s mindazt, amit kisugároz, százszorosan áramlik visszafelé… A szeretet, a boldogság, belülről kifelé hatva, átterjed a közvetlen környezetünkre, majd a tágabbra, átterjed a városra, az országra, majd az egész világra… S az ember egyszer csak azt tapasztalja, bele került egy csodálatos világba, lelkének csodálatos világába, mely immáron a fizikai valójában is megnyilvánul…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése