Sértődés...

Az emberek általában azon sértődtek meg, amiben a legnagyobbat tudnak fejlődni, ha a sérelmet, áttranszformálják magukban és elfogadják a kiváltó okot tanításként, eséllyel nagyot fejlődnek!

 

 A csoda Te vagy!

Nem egy név, nem egy foglalkozás, nem egy társadalmi szerep, hanem

EGYSZERI MEGISMÉTELHETETLEN ISTENI CSODA VAGY!

 

 

Aki előttem megy jobban útba tud igazítani...

Valóban? Teheted fel vagy teszem fel a kérdést! Az évek, évtizedek során megtanultam, csak olyan esetben fogadok meg bármilyen tanácsot, amely támogató forrásból származik. Az nem biztos, hogy jó tanács, amikor valaki arra buzdít, ne vágyj jobbra, ne vágyj a boldogságra, érd be azzal ami van, vagy úgy sem lesz jobb! Miért is ne lenne jobb? Az élet folyamatos változás, ami kellemetlen megtapasztalás, nos az sem tart örökké! Vannak emberek, akik bele ragadnak nehéz helyzetükbe, s tehetetlenségig süppednek, ami nem baj, de mindenből ki lehet mászni!!! Voltam magam alatt a múltamban, kilátástalan helyzetben, pl amikor kiderült gyógyíthatatlannak minősített betegségem mivolta. A sok jótanács közepette, a végén már én bátorítottam a körülöttem lévő embereket, persze megértem, hogy jót akartak, de az számomra nem volt annyira jó. A kedvencem az volt, amikor mondották vala, van aki ettől is rosszabb helyzetbe van és örüljek, hogy nekem „csak” ennyi és érjem be azzal ami van… Aztán mondtam, ez a kiinduló alap, ahol most vagyok, de én azért megpróbálok előrébb és fentebb jutni a gödörből.

Minden tanács, egy tanács a sok közül, azt sem mondom, hogy rossz a tanács, vagy rossz szánék vezérli, aki adja a tanácsot, de mielőtt bármit is megfogadok, megnézem ki mondja és ő most hol tart az életben. A tapasztalataim mutatják meg, hogy valójában azon emberek tanácsai vittek előbbre, akik már voltak ott, ahol én akkor voltam.

Aki előttem megy jobban útba tud igazítani, mint aki utánam jön!

Aki azt mondta, jó ez így, maradj ezen a szinten, úgysem lesz jobb stb. mint rájöttem csupán a saját tehetetlenségét vetítette ki rám, ergo önmagát látta bennem és a saját tehetetlenségét. Mintegy önmegnyugvást adott neki, ha én sem vágyok jobbra és maradok a nyomoromban, mint ahogyan ő bele ragadt a sajátjába. Ha valaki igaz barát, akkor a javamat akarja és támogat, nem lebeszél!!! Aki lebeszél, hogy éljek a lehetőségeimmel, az valójában a saját lehetőségeivel sem tudott élni és mintegy sorstársakat akar maga köré önmegnyugtatásul….

Az élet nem a vezeklésről szól, az élet nem melodráma, hanem egy életen át tartó játék! Nem olyan vállalásokkal születtünk le melyek egy életen át nehézséget gördítenek elénk. A mi nehézség, az egy karma szüleménye lehet, mely azért van, hogy megoldjuk! A tapasztalatgyűjtés, ami miatt leszületünk s azért, hogy megleljük a boldogságunk mindenek közt! Az ego számára ez az egy lét van, hogy megvalósítsa boldogságát, boldogulását!

 

 

Szülő – gyermek kapcsolat

Csupán egy meglátás a sok igazság közül, de úgy döntöttem, most megosztom a Világgal az én gondolataim is erről. A lélek, amikor úgy dönt le akar születni, választ magának szülőt és megérkezik általa. Akit kiválaszt, nem kötődik hozzá, csak egy valaki, aki lehetővé teszi, hogy leszülessen, akivel majd az egó szintjén fog kapcsolatba kerülni, de továbbra is mint önálló lélek fog tapasztalni. Egy másik életben, ha találkoznak, már nem lesz tartós a kapcsolat, hiszen földi szinten már egyszer tapasztaltak együtt, így ideje nekik tovább lépni. Egyes irányzatok, tanok említik is, hogy ha valakik itt a jelenben párkapcsolatba kerülnek, de valamiért semmiképp sem tudnak párokként működni, esélyes, hogy korábbi életben szülő-gyermek kapcsolatban voltak. E feltételezett kapcsolat tényét, előző életes hipnotikus utazás többnyire fel is tárja. Jómagam is voltam valakivel kapcsolatban, akivel a kapcsolat rövid úton megszakadt, mert mindketten éreztük, valami közénk áll, valami elválaszt. S kis idő elteltével egy regressziós hipnózisban kiderült, hogy a Hölgy, előző életemben az eltitkolt gyermekem volt.

Amint a korábbi blogbejegyzésemben is írtam, nem elkötelezve születünk le, hanem szabadon, hogy újabb és újabb tapasztalatokat gyűjtsünk. 

Az más lapra tartozik, ha ebben a földi létben ismét összefutsz az ikerlángoddal, ő olyan, mint a tükörképed, lényegében az is. Vele működni fog a társulás, hisz eleve egyek vagytok s az a kapcsolat nem egó, hanem lélekszintű kapcsolódás.

 

 

Karmikus tartozás

Nem rég hallottam valami hasonlóról, melyen elgondolkodtam. Valakinek valaki megmentette az életét és állítólag ezért ők mindörökre egymás elkötelezetteivé váltak. Nos nem gondolom, hogy azért vagyunk itt a Földön, hogy bárki felé is örökké tartozva éljük az életünk. Aki megmentette az életünk, abban volt az ok, a megmentésünk lett az okozat. Az ő cselekménye, az ő karmája, NEM A MIÉNK!!!!

A karma belőlünk indul, DE felénk tart, ami teszek mással pont azt teszik majd velem is, mert a tett energia mintája, ugyanolyan energiamintát fog vonzani, mivel az univerzumban nem az ellentétek vonzzák egymást. Tehát, ha valaki megmentette az életem, az ő életét is meg fogja menteni valaki és hogy ki ez nem releváns. Bármit tettek velem előző életben, az mind az „elkövetők” karmája, NEM AZ ENYÉM!!!! Ő felel a tetteiért, én felelek az én tetteimért.

Karmával és Dharmával (szerző megj.: A szanszkrit szavak többárnyalatú jelentéséhez híven jelölheti még a következőket is: törvény, vallás, igazság, kötelesség, tan, lényeg, alapelv. Jelen esetben a vállalt kötelességként értelmezem) érkezünk a Földre, van lehetőségünk megélni a karmánk ás megtapasztalni a dharmánk. A dharmával a vállalásaink fogjuk megtapasztalni. Előző életben valószínűleg a megmentőnk azzal a dharmával született le, amit ő akkor ott meg akart tapasztalni, vagyis úgy döntött meg szeretné tapasztalni milyen valakit megmenteni. Mi eséllyel megmentettünk valakit egy még korábbi létben, és az előző létünkben tapasztalhattuk meg milyen, ha megmentenek minket. Ebből a kis levezetésből is látszik, a megmentőknek ott akkor le is tudtuk a „tartozásunk” mivel lehetővé tettük neki, hogy meg tudja menteni az életünk, ahogyan azt meg akarta tapasztalni a leszületésekor.

Azért vagy itt a Földön, hogy tapasztalj, végezd a dharmád, tapasztald meg a karmád.

Önmagadért vagy itt s nem másért, a Te lelked, a Te életed, a Te karmád, a Te dharmád. Természetesen előző életben lehettünk a megmentőnkkel bármilyen kapcsolatban, itt lehetünk szintén bármilyen kapcsolatban, de attól még szabadok vagyunk, szabadnak születtünk.

Tartozni csupán magadnak tartozol a tetteidért és a vállalt életfeladatokért!

 

 

 

Engedd el, ha szereted!

 Már - már közhelyes a mondás, de nem biztos, hogy mindenki jól értelmezi. Eme rövid mondatszerkezet szerintem inkább a birtoklás elengedésére utal, ne birtokold, engedd, hogy szabadon éljen Veled együtt! Ha birtokoljuk a másikat, azzal mintegy megfojtjuk! Az elengedést lehet úgy is értelmezni, add meg a Társadnak a szabad akarat adta szabad döntési lehetőségét. Tartsd úgy a másikat a tenyeredben, mint egy pillangót. Ha összezárod az ujjaid, megsérted, lehet el is pusztítod, elijeszted. Elijesztés helyett éreztesd vele, biztonságban van és nem korlátozod semmiben s így, ha nyugalomra lel, veled marad. No de nem is ez ihlette teljesen a mai blogom. Szokták volt mondani, nem korlátozhatjuk a másikat, nem tarthatjuk rabláncon, ha mi egy kilátástalan helyzetben vagyunk. Mondjuk ez így is van! DE! Neked csupán elég a birtoklásod elengedni, a másiknak hagyd meg a döntés szabadságát, mert nem tudhatod ő miként éli meg azt, hogy kitart melletted egy nehéz helyzetben. Okkal történik minden, a találkozások is, így vonzhatunk be egy segítőt, aki akár a Társad is lehet idővel, vagy egyből! A segítő, azért érkezik az életedbe, hogy tapasztaljon, megtapasztalja a segítség, az önzetlenség örömét. Viszont, ha Te úgy gondolod, ő biztos nem azért jött, hogy nézze a szenvedésed és elküldöd, akkor nem biztos, hogy jót teszel vele. Eséllyel megfosztod a segítségnyújtás megtapasztalásának a lehetőségétől. Szóval a legjobban akkor cselekszel, ha nem gondolkodsz a másik fejével és nem mondod meg neki, hogy szerinted mi a jó neki, majd ő tudja! Arról nem is beszélve, hogy hiába küldöd a másikat tovább, ha ő a segítségnyújtást akarja megtapasztalni, mindaddig olyan élethelyzetbe keveredik, míg meg nem tapasztalja. Lehet ő is egy szárnyaszegett Angyal, ugyanúgy, mint Te. Külön - külön képtelenek vagytok repülni, de egymásba kapaszkodva újra képesek lesztek szállni! Te segítséget szeretnél, mert elvesztetted az egyik szárnyad, ő segíteni szeretne önzetlenül a megmaradt szárnyával, mert ha ő képtelen felemelkedni, segít másnak, hogy sikerüljön. S ha ő történetesen a Társad és a lelkeitek egyesülnek, a két félből lesz egy egész! Munkahelyem szlogenjét szeretném is itt megosztani:

 "Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk,

s csak úgy tudunk szárnyalni,

ha összekapaszkodunk."

 
Legyél bármilyen szárnyaszegett, ne gondolkodj a másik fejével, ne mondd meg a másiknak mit tegyen, inkább adj hálát érte és mindenért, ami a javadra van. Tedd a dolgod s engedd, hogy ő is tehesse a dolgát…

 

 „A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz." 

(Alkonyat - Újhold)