Áramlás

Az élet egy folyamatos áramlás, örvényből is ellenállás nélkül lehet továbbjutni, elég belesimulni az áramlásba...

"Tudatos" táplálkozás

Lássuk csak: kitört a zsírhisztéria, a sóhisztéria és már a liszthisztéria és csodák csodája, egyre több gyógyszer fogy... Ha nem jut elég zsír a szervezetbe, nehezen tudnak a zsírban oldódó vitaminok felszívódni, ha nincs elég só a szervezetben, akkor a szervezet nem tud elég vizet tárolni, ami dehidratációhoz vezet az meg a magas vérnyomáshoz és még tucatnyi betegséghez. A napfény hiánya meg majd kóros D vitamin hiányt eredményez, ami szintén nem túl remek dolog, a liszt meg a hab a tortán... Ami borzasztó, az emberek tudatlansága, tájékozatlansága... ami egyenes út gyógyszeripar vágóhídjára. S ez ég csak a jéghegy hangyapöcörőnyi csúcsa.
Valahol olvastam, nem kell farkast kiáltani ha szóba kerül a gyógyszeripar, mert a halott ember nem szed gyógyszert, tehát nem céljuk az emberek lemérgezése, betegen tartása. Erre a reakcióm csupán ennyi volt: Az egészséges ember sem szed gyógyszert.
S még egy gondolat a táplálkozáshoz:
Igazából minden étel úgy hat ránk, ahogy gondolunk rá, mert nem az okoz betegséget ami bemegy a szánkon, hanem ami elhagyja azt...

Tükröm tükröm...

Válj ideálissá és ideális lesz a társad is! Sokan keressük az ideális társunkat, ikerlelkünket stb. Az ideális társát az ember akkor leli meg nagy eséllyel, ha nem keresi, nem dönti el előre, milyennek kell pontosan lennie, hanem mindinkább hagyja a dolgokat megtörténni. Ideális kapcsolatba mással akkor  kerülhetünk, ha már sikerült önmagunkkal is megbékélni, önmagunkat is elfogadni.
Ismerkedés során, derül ki mi az ami még megoldásra vár bennünk, mi az amin még van mit csiszolni s részben ezek a kihívások döntik el, hogy meg tudunk e maradni abban a kapcsolatban. Az zavar a másikban, ami még önmagunkban is zavar, amivel küzdünk önmagunkkal szemben, ami még megoldásra vár bennünk.
Ami meg van a másikban és belőlünk hiányzik, szintén zavaró lehet. Ha nem sikerült jó énképet kialakítani magunkról, ha úgy megyünk bele egy kapcsolatba, hogy nem rendelkezünk "egészséges" önbizalommal, akkor van esélye annak, hogy zavarni fog a másik önbizalma, mégpedig azért mert kisebbrendűségi érzés ébredhet bennünk és akkor születhetnek meg pl. az alábbi mondatok:
- Nem tudom miért pont én kellek Neked. vagy - Túl jó vagy nekem, meg sem érdemellek. stb.
E mondatokkal tudat alatt szinte  észrevétlenül beprogramozzuk magunkat, meginog a hitünk önmagunkban és a kapcsolatban, ami eséllyel a kapcsolat végére fog minket eljuttatni.
Hátrányos helyzetbe kerülhetünk akkor is, ha pl. túl sok mindent dédelgetünk a múlt sérelmeiből, csalódásaiból, egyrészt mert így erős áttörhetetlen páncél mögé rejtjük magunk kardokkal felvértezve, a csalódástól való félelmeink miatt, másrészt hajlamosak leszünk kivetíteni a vélt dolgokat a másikra, ami révén egy illúzió áldozatává válunk, hisz olyanokat is fogunk meglátni a másikban, ami valójában nincs meg benne. Pl. ha sokszor csaltak meg minket, akkor hajlamosak leszünk alaptalanul farkast kiáltva, kőkeményen féltékenykedni. Ameddig bennünk vannak e sérelmek, akkor esélyes, hogy e sérelmeket előidéző embereket fogunk bevonzani, hisz javarészt azt vonzzuk aminek bennünk is meg van a lenyomata.
Több embertől hallottam, nem talál normális társat magának, aminek oka betudható az önmagában játszódó konfliktusainak, a múltban elszenvedett, el nem engedett sérelmeinek. Továbbá hiába találunk így egy valóban normális társat, nem fogunk tudni vele mit kezdeni, mert a meg nem oldott játszmáink melyek a sérelmekből adódnak, szét fognak választani. Röviden a sok sok csalódást követően, melyek mély nyomokat hagytak, nem tudunk mit kezdeni egy normális társsal.
A befogadóvá válás feltétele az üresedés, melybe beletartozik a múlt elengedése és az önmagunk elfogadása. Igen az önelfogadás is egy üresedési folyamat, hisz kiürítjük magunkból a konfliktusokat és teret kapnak az építő dolgok, az erősségeink felismerése.
Tisztába jövünk önmagunkkal, helyreáll az önbizalmunk, helyre áll a lelki béke, boldoggá válunk. Be tudjuk fogadni így már önmagunkba "önmagunk" hisz azt vonzzuk, akik vagyunk. A boldogság boldogságot vonz, így már felismerjük a társunk, önmagunkat a másikban és aki békében és szeretetben él önmagával, az a párjával is így fog élni.
Nem lesz bennünk  több kérdés, hogy elég jó vagyok e neki, hiszen van önbizalmunk.
Nem tartanak fogva minket a félelmek, mert elengedtük a sérelmeink.
Nem ér minket meglepetés, mert tudjuk mi rejlik bennünk, ismerjük önmagunk és ha ismerjük önmagunk és felismertük önmagunk a másikban, akkor tisztában leszünk vele is s végre tudunk együtt élni boldogságban, bőségben és szeretetben.

Lépd át a korlátaid…

Pár évvel ezelőtt bezártam magam a lakásba, mert elkönyveltem magamban, hogy nekem ennyi élettér jut a továbbiakban, köszönhetően az egészségügyi kihívásomnak… akkor legalábbis így gondoltam.

Divatossá vált a komfortzóna elhagyásának taglalása, nem szenteltem neki nagy figyelmet, viszont a minap elgondolkodtam rajta, csak úgy mint életem utóbbi évein.

Foglalkoztam az egészségem helyreállításával, sokat olvastam, meg tanultam jógázni, s fogyasztani kezdtem különféle táplálék-kiegészítőket. Tapasztaltam, hogy az állapotom nem nagyon akart jobbra fordulni, felötlött bennem: hogy pedig én mindent megtettem, míg rá nem ébredtem, hogy volna még mit tennem.

Felismertem, hogy az életterem ki kell bővítenem, ki kell lépni úgymond a komfortzónámból, el kellett hagynom, azt a zárt világot mely addig biztonságot adott. Miért? Mert az egészséges élet nem egy ház falai között történik, hanem túl a falakon.

Éveken át javarészt az internet volt a legfőbb kapcsolatom a külvilággal, ami ideig-óráig adott némi pluszt, de elértem arra a pontra, amikor úgy éreztem tennem kell valami sokkal többet, ha meg akarok gyógyulni.

Évekig nem jártam társaságba, nem hagytam el az otthonom… Majd egy ismerősöm rávett, hogy kilépjek a védő zónából, nem tudtam mi vár rám, de meghoztam a döntést és léptem előre.

Korábban a legfőbb visszatartó ok, az ismeretlentől való félelem volt. Az egészségügyi kihívásom jellegéből adódóan nehezen közlekedek lépcsőn, s bennem volt, ha elmegyek egy új és ismeretlen helyre, vajon ott hány lépcső lesz, hogy tudok majd ott rajta közlekedni, ha bemegyek egy új helyre emberek közé, miként reagálnak rám, hogyan és hol fogok tudni leülni, de ami még érzékenyebb pont volt, hogyan tudok majd felállni. Miután elhatároztam, hogy változtatok az életemen, szembe néztem a félelmeimmel és bizony, amikor először elhagytam a zárt világom, egyből ott voltak a lépcsők, nagy levegőt vettem s tapasztaltam, megy ez nekem, majd azon kaptam magam, hogy a különféle akár túl alacsony ülőalkalmatosságokból is meg tudom oldani a felállást.

Amint elhagytam a komfortzónám, egy idő után tapasztaltam, hogy amikor akadályhoz értem, az agyam ösztönösen a megoldásokat kezdte keresni, valamint a fizikai állapotom is javulásnak indult.

Megvilágosodott bennem, hát persze, nagyobb élettérben, sokkal jobban fogom használni a testem s akkor erősödnie kell, erősödött is.

Amire korábban képtelennek éreztem magam, meglepve tapasztaltam, hogy igenis képes vagyok rá, képes vagyok sokkal többre is, mint amire még csak gondolni sem mertem.

Mindehhez „csupán” meg kellett hoznom a döntést, hogy elhagyom a komfortzónám s jöttek a lehetőségek az akadályok leküzdésére.

A pár méterek, kilométerekre duzzadtak, s amire az orvosaim azt mondták lehetetlen, megtapasztaltam, hogy igenis lehetséges.
Más ember indult el azon az úton, más ember tért vissza onnan, minden ami elérhetetlen volt, immár elérhetővé vált, már nem riaszt az ismeretlen, sőt vonz!!!

Nem mondom azt, hogy könnyű dolgod lesz, főleg ha Te is abban a csónakban evezel, amiben én is eveztem, de ha bemered vállalni az utat az ismeretlenbe, olyan megtapasztalásokban lesz részed, amiről már álmodni sem mertél, minden, ami elérhetetlennek tűnt, elérhető közelségbe fog kerülni.

Amikor már az élet több területén sok akadállyal szembesülsz, lehet, azért van, mert szűk lett a környezeted s ki kell tágítani, ki kell lépni a biztonsági zónádból.

A pozitív hozzáállás egy jó alapot teremt az újrakezdéshez, DE önmagában kevés, tenned is kell a dolgok jobbra fordulásáért és olykor be kell vállalnod, hogy elindulsz az ismeretlen felé!

Sok erőt, kitartást és jó utat az ismeretlenbe Mindenkinek!

Vonzás

Akik vagyunk, azt vonzzuk, ha komolyak a szándékaink pl. a párválasztásban, akkor olyan embert vonzunk nagy eséllyel, akinek szintén komolyak a szándékai ilyen téren. Semmit nem kell eldönteni a kapcsolat elején s nem is érdemes túlgondolni, sokkal jobb megélni, felfedezni, hagyni megtörténni...

Amikor már tudom ki vagyok, tisztában vagyok avval is, kire vágyok kit tudok elképzelni magam mellett s így eséllyel fel is fogom ismerni azt az embert, akivel tudok egyesülni  akár egy életre. Ehhez szükséges, hogy megismerjem önmagam, megbékéljek önmagammal, mert amíg önmagamban nem tudom elfogadni önmagam, addig a másikban sem fogom tudni elfogadni, ha nem szeretem önmagam addig, hogyan is várjam el, hogy szeresse a másik azt az embert, akit én magam nem tudok. A másiktól nem érdemes többet elvárni, mint amennyire én magam képes vagyok. Summázva az egyesülés a másikkal, az önmagunk elfogadásával, önmagunk szeretetével kezdődik.

Befogadni, elfogadni azt tudom, ami bennem is ott van, amit magamban is be tudok, el tudok fogadni, hiszen azt vonzzuk, akik vagyunk.