"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2012. február 24., péntek

Gondolatok a karmáról...

A karmát, nem ránk róják, mint ahogyan az életfeladatot sem...mi választunk  feladatot s mi döntjük el, hogy megoldjuk azt vagy hagyjuk függőben...

Karma: hibát követsz el sorozatban és a kimenetel is mindig hasonló, s míg fel nem ismered, addig elköveted újra és újra... ilyenkor esélyes, hogy karmát cipelsz.

A karma egy fel nem ismert sorozatos megélés következménye is lehet...pl. valaki sorozatban kudarcokat él meg párkapcsolataiban, esélyes hogy karmát gyártott egy korábbi, avagy jóval korábbi kapcsolatban és azt fel nem ismerve, kapcsolatról, kapcsolatra átörökítheti  így a  "hibás gént"

A karma mindenkinek a sajátja...másé nem lehet az enyém...ok okozat, vagyis minden tettünknek van egy következménye. Az ok bennünk van, belőlünk indul…

Míg meg nem oldasz egy-egy helyzetet, benne vagy egy karma körben, ugyanazt a feladatot egyre cifrábban vonzod be az életedbe, mindaddig, míg fel nem ismered, és meg nem oldod…ha megoldottad, új kör indul létedben…

Minden tettnek van következménye, hisz ha csak egy pillangó megrezegteti, a szárnyát máris megváltozik minden...

Ok okozat, nincs ebben semmi túlzott misztikum, ha nincs ok nincs okozat, no de olyan nem nagyon van, hogy az ember, aki tapasztal, nem tesz semmit, mint ahogyan olyan sincs hogy nem történik semmi...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése