Élni és élni hagyni...

Ne tedd azt mással amit magadnak sem kívánnál. Társas lények vagyunk, így időnként együtt haladunk egy másik társas lénnyel az utunkon, majd amikor már nincs mit tanulni a másiktól és már túlhaladta magát a tapasztalási folyamat (kapcsolat) szükségessé válik a továbblépés. Az ego szintjén olykor ezt nem úgy éljük meg hogy jól érezzük magunk, de mivel a lélek "eszköze" az ego, így ez nem is olyan fontos... Mindenkinek hálával tartozunk hisz még ha csalódunk is benne, akkor is hozzátett a fejlődésünkhöz, lehet így vesszük észre a tátongó rést a pajzsunkon. Egyik kör véget ér...új kör indul, az ego és az egyik kelléke a dac, ilyenkor rossz tanácsadónkká válik és próbálunk odabökni a másiknak hogy egy kicsit azé fájjon neki is...Ezzel önmagunk ellen teszünk, hisz ez egyféle káros gondolat eredménye, ami belőlünk indul, és így mintegy bennünk is kárt tesz...esélyes hogy karmát csinálunk a dologból és azt cipeljük magunkkal, és míg nem oldjuk meg csak cifrázódik, és mindaddig képtelenné válunk a továbblépésre, míg azt meg nem oldjuk...ok-okozat. Mindaddig míg elvarratlan dolgunk van valakivel, addig nem tudunk elszakadni a másiktól, és hiába jön egy új kapcsolat, végül visszatérünk arra a pontra ahonnan az előzőből azt meg nem oldva tova léptünk, mert ott marad egy szál ami nagyon erős és húzzuk húzzuk, míg végül visszaránt minket...Élni és élni hagyni, ha valakivel véget ért az utunk, mielőtt elválunk kívánjunk neki minden jót, bocsássunk meg neki majd engedjük el így válunk szabaddá önmagunk is és így szabadon indulhatunk tova, immár egy téglával "többen" az élet végtelen országútján...