EGO

A közelmúltban olvastam egy bejegyzést az egoról és annak talán érdemleges úgymond kinyiffantásáról… Majd az alábbi gondolatok születtek meg bennem az egoval kapcsolatban.
Ha kinyiffantjuk az egonk, avval mi magunkat iktatjuk ki hisz az ego az én, és benne az én tudat. Az egonk teszi lehetővé, hogy éljünk ebben a földi létben. Az egonk, ha túlfejlett akkor boldogtalanságba hajt minket, s valóban úgy érezzük magunkat mint Don Quijote aki megküzd a szélmalommal… Minél inkább küzdünk ellen, annál erősebbé tesszük, annál kevésbé hagyjuk megtörténni mindazt ami számunkra a lehető legjobb… Mindazon túl, ha megtanulunk együtt élni az egonkkal és megengedjük neki hogy a neki szánt szerepét betöltse, máris a javunkat szolgálja, a javunkra válik, mert pontosan ugyanúgy szolgálhatja a boldogságunk, mint a boldogtalanságunk…
Önzés… nos ha nem a szó legszorosabb értelmében gondolunk erre, akkor belátjuk, az önzés egészséges, és életünk lényünk része, hiszen itt a MOST valóságában minden értünk történik, minden belőlünk ered, mindennek ami velünk történik, mi teremtünk egy szilárd alapot…
Minél előbb megtanulsz együtt élni az egoddal, annál hamarabb válik harmonikussá az életed…

Csík József