EGO

A közelmúltban olvastam egy bejegyzést az egoról és annak talán érdemleges úgymond kinyiffantásáról… Majd az alábbi gondolatok születtek meg bennem az egoval kapcsolatban.
Ha kinyiffantjuk az egonk, avval mi magunkat iktatjuk ki hisz az ego az én, és benne az én tudat. Az egonk teszi lehetővé, hogy éljünk ebben a földi létben. Az egonk, ha túlfejlett akkor boldogtalanságba hajt minket, s valóban úgy érezzük magunkat mint Don Quijote aki megküzd a szélmalommal… Minél inkább küzdünk ellen, annál erősebbé tesszük, annál kevésbé hagyjuk megtörténni mindazt ami számunkra a lehető legjobb… Mindazon túl, ha megtanulunk együtt élni az egonkkal és megengedjük neki hogy a neki szánt szerepét betöltse, máris a javunkat szolgálja, a javunkra válik, mert pontosan ugyanúgy szolgálhatja a boldogságunk, mint a boldogtalanságunk…
Önzés… nos ha nem a szó legszorosabb értelmében gondolunk erre, akkor belátjuk, az önzés egészséges, és életünk lényünk része, hiszen itt a MOST valóságában minden értünk történik, minden belőlünk ered, mindennek ami velünk történik, mi teremtünk egy szilárd alapot…
Minél előbb megtanulsz együtt élni az egoddal, annál hamarabb válik harmonikussá az életed…

Csík József

Menny és pokol titkai

Az öreg szerzetes az út mentén ült. Szemét lehunyta, lábát keresztbe tette, keze az ölében nyugodott, így elmélkedett.
Meditációját hirtelen egy szamuráj nyers, követelődző hangja szakította félbe:
-Hé, öreg! Taníts meg, mi a menny és a pokol!
Az agg először úgy tett, mintha nem hallotta volna, semmi jelét sem adta, hogy válaszolni óhajt. Ám szemhéja lassanként felemelkedett, szája szögletében halvány mosolyféle játszott, ahogy a harcos szemlátomást másodpercről másodpercre türelmetlenebbül várta a feleletet.
-Te kívánod tudni menny és pokol titkait? - szólt végre. - Te, aki oly ápolatlan vagy? Kezedhez és lábadhoz szenny tapad. Hajad fésületlen, leheleted bűzös, kardod rozsdás és elhanyagolt. Csúf vagy, s fura gúnyát adott rád anyád. Te, épp te kérdezel engem mennynek és földnek titkairól?
A szamuráj irtózatosat káromkodott. Kirántotta kardját, és feje fölé emelte. Arca karmazsinvörösre váltott, nyakán ujjnyira kidagadtak az erek, míg arra készült, hogy lecsapja a szerzetes fejét.
-Ez a pokol - szólt halkan az öreg, épp abban a pillanatban, amikor a penge zuhanni kezdett.
A másodperc tört része alatt elképedés, félelemmel vegyes tisztelet lett úrrá a marcona hadfin, meg együttérzés és szeretet e szelíd lény iránt, aki nem sajnálta kockára tenni saját életét, hogy őt taníthassa. Félúton megállította fegyverét, s szeme megtelt a hála könnyeivel.
- Ez pedig - magyarázta a szerzetes - a menny


Ifj. John W. Groff atya
Forrás > Erőleves a léleknek 3. Bagolyvár Kiadó

Örvény...

Nem az igyekezet, ami fontos, mindinkább az hogy éled az életed, gondolok itt arra hogy mennyire érzed magad a helyeden... hagyd megtörténni a dolgokat számodra...bármit…

- Engedd el a múltad, ez által teremtesz helyet az újnak itt és MOST...

- Élj a jelenben, ne nyomasszon a múlt, ne aggasszon a jövő...

Gondolj bele, ha valaki egy örvénybe kerül, abból csak úgy tud kijutni ha nem küzd, hanem hagyja hogy az áramlat magával ragadja...s így partot ér... aki állandóan a sodrás ellenében úszik, az végül kimerül és elmerül...ne akarj jól élni…csak hagyd számodra megtörténni a jót…

Csík József

Az Ego és az Egyensúly

Nem is oly rég még az egom nagyobb részt uralt bennem mint szerettem volna, de végül megtanultam kezelni, úgymond megengedtem az egomnak hogy az őt megillető helyet elfoglalja bennem, így egyensúlyba harmóniába kerültem önmagammal. Az erős ego nem rossz, mert egyben véd is minket, továbbá csak általa tudunk létezni itt a Földön,az örökkévalónk eszköze a tapasztalásban.Ha egészséges határok között mozog, nem hagyjuk hogy eluraljon, félelemben tartson minket akkor teljes mértékben hasznunkra válik egonk.
Reiki klubban említette anno egyik reikis társam hogy ne haragudjak az erős egomra, hasznomra fog válni ha megengedem hogy az őt megillető helyre kerüljön. Az ego és az örökkévalónk, egymás kiegészítői mint a jin és a jang.
Szabad akaratunk lévén eldönthetjük, az egonk szolgáljuk, vagy a jólétünk. Válaszd a harmóniát, válaszd a boldogságot és az egészséget, válaszd mindazt amely által a lehető legemelkedettebb életet teremtheted magadnak itt a MOSTban, Kedves Valóságteremtő társam...

Az az ajtó nyílik ki előtted, amit Te kinyitsz!

A változás, csupán ami állandó az életünkben, ennek révén érnek minket meglepetések, melyek hol jók, hol meg kellemetlenül érinthetnek. A tapasztalások során hajlamos az ember az általánosításra, szinte az élet bármelyik területén. Akit kudarcok érnek a munkahelykeresésben – találásban, hajlamos úgy tekinteni az újabb munkahelyekre, mint azokra hol kudarcot vallott, és jöhet az újabb kudarc, vagy sikertelen ismerkedések, kapcsolatok után hajlamos úgy tekinteni a másik nem képviselőire általánosságban, mint azokra a társakra, akik mellett csalódott. S egyszer csak megszólal egy hang az emberben hogy a fenébe, engem biztos ver a sors… ami persze NEM igaz! Miért? Vetődhet fel benned jogosan a kérdés.

Nos, mint tudjuk, a gondolat teremtő erővel bír, tehát ha belegondolsz, valójában Te bünteted saját magad, s nem a sors.

– Azt mondod, minden munkahelyen kudarc ér. -

Akkor a gondolatból megszülethet egy újabb kudarc. Gondolj úgy erre, hogy tartogat egy jobb lehetőséget az élet számodra. Ismét felszisszensz, - most akkor ringassam magam ámulatba? – NE :) elég abba bele gondolnod, ahogyan eddig gondoltál arra ahol kudarc ért. Hogy is volt ez?

– Minden munkahelyen csak hülyének néznek, mindenki a másik nem képviselőiből kihasznál, stb. stb.

Ugye ezek megkeseríthetik a napjaid, ha ez működött, hogy a negatív gondolat negatív valóságot eredményezett, akkor ez miért ne működhetne fordítva is??? Nincs igazam? Talán már bólogatsz, hogy igen… nos, ezt nem tudhatom, mert nem látlak.

Egy viszont biztos, minden kulcs ott van a kezedben, és az az ajtó nyílik ki előtted, amit Te kinyitsz!

Önzetlen önzés

Pár napja találkoztam az alábbi gondolattal:

- Tudjunk róla, hogy túlságosan mohók vagyunk ahhoz, hogy megosszuk a szeretet nevében másokkal azt, amink van…

Első olvasatra talán elutasítjuk… én tovább gondolva úgy döntöttem nem utasítom el a gondolatot... hisz így történik számunkra a lehető legjobb, hogy nem vagyunk egyformák, s ez által tapasztalva egymást, tanulunk egymástól...mert amennyivel kevesebbnek érezzük a másikat tőlünk, pont annyit tanulhatunk Tőle...

Aki nem oszt meg velünk semmit, annak még többet adhatunk… szeretettel , ha ez sikerül,akkor megtapasztaljuk, mennyire vagyunk önzetlenek… ha nem tudunk adni neki, tudjuk hogy van még min csiszolni önmagunkon… majd adunk… s közben gyarapodunk…

Az önzés természetes... hisz minden értünk történik, minden belőlünk indul ki, hozzánk érkezik vissza életünkben...ha szeretünk valakit, előbb szeressük önmagunk... mert minél inkább szeretjük önmagunk, annál több szeretet tudunk adni a másiknak...

Konfliktuskezelés szeretettel

Mai rohanó világunkban az élet minden területén jelen vannak az egó játszmái…ezen játszmákat megélhetjük olykor ellenünk irányuló támadásként… mitévők legyünk ha támadás ért… Nos attól hogy ő ezt teszi, nem kell ezt befogadnod tőle...engedd el magad mellett...szeretettel közöld vele hogy neked erre a megtapasztalásra nincs szükséged és neked ez nem fér bele...s itt elengeded a konfliktust és azt is aki a konfliktust kieszközölte...A jó harcművész, nem ellenáll hanem felhasználja a támadó energiáját a támadó "ellen" a mester csak megtámogatja a támadót aki lendületben van, s azt így ellenállás híján felemészti a saját lendülete...s így mintegy megtapasztalja, hogy a támadása mit okozhatott volna másnak...s esélyes hogy tanul belőle...

Gondolj bele...próbáljon úgy ártani Neked valaki, hogy szeretettel vagy iránta, bármit is tegyen...nincs attól nagyobb mérge a támadónak, ha szereti az akit támad... :) S tényleg, ami nem fér bele, azt engedd el...senkit sem vagy köteles végig hallgatni...tudod...SZABAD AKARAT...

Szeresd a támadód...értem ez alatt legyél iránta szeretettel...vagyis én ezt szoktam mondani magamban: én nem haragszok Rád, köszönöm, hogy tapasztalhatok...elengedlek Téged, s engedd meg, hogy kívánjam, történjék Számodra minden pillanatban az, ami Neked a lehető legjobb!