"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2014. november 13., csütörtök

Pénzenergia c. blogbejegyzésem margójára



Mind mások vagyunk, eltérően látjuk ugyanazt és ez így van jól... Én is voltam olyan helyen ahol fizettem, szeretettel adtam, és szeretettel kaptam és mindmáig hálás vagyok azért, amit kaptam. Alázattal és szeretettel találkoztam... a pénz is csak energia és nem gondolom, hogy aki pénzért végez kezelést, nem Istentől való energiát közvetít, nem ítélkezek azok felett, akik pénzért végeznek segítő tevékenységet, nem mert, az alázat a szeretet és a gyógyító szándék jött velem szembe...

Nem hiszek a gyógyítókban, segítők vannak, szerintem nincsenek kiválasztottak, mindenki önmaga gyógyítója, nem vallási oldalról tekintek az ún. gyógyító tevékenységre. Mindenki egy, mind ugyanabból vagyunk, nem különb egyik ember sem a másikától, mindenki egyenlő.

EGYség, minden egy azon energia megnyilvánulása.

Pénz és kapzsiság? No olyan ez mint a fegyver és a gyilkosság, nem a fegyver öl, hanem az ember, nem a pénz a kapzsi, hanem az ember.

Egyszerűen, ha már egyszer leszülettünk erre a Sárgolyóra, akkor az anyagi világban tanuljunk meg élni, nem azért vagyunk itt, hogy fényt együnk és a filozófia magasságaiban próbáljunk meg létezni. A földi élethez, nélkülözhetetlenek az anyagi javak. A pénzt azért kiáltották ki minden rossz forrásának, hogy az emberekben bűntudatot ébresszenek, hogy majd a vallási vezetők, a megmentő szerepben tündökölhessenek és ráerőltessék ez által mindenki másra a nézeteiket.

A PÉNZ = SZERETET?
Mint minden más ez is életünk részét képezi...

- a boldogság és a szeretet bennünk terem...

- ilyen értelemben nem egyenlő a szeretettel...

- a szeretet az amikor pl. önzetlenül adunk...

- s ebben a pénz csak egy eszköz, nem maga a szeretet...

- ami a szeretet az az önzetlenség...

- örök igazság hogy üres tálból nem lehet megetetni senkit...

- nem a főzelék a tálban a szeretet, hanem az hogy megfőzöm és odaadom az éhezőnek szeretettel, önzetlenül...

Nem csak kiváltságosak áldása a gyógyítás, mindenkinek csodálatos lehetősége, hogy önmaga csodálatos gyógyítójává váljék... Egyébként én annak segítek, aki kéri, mert a kéretlen segítségadás agresszió, magamról tudom, hogy így van. Kérek és adok...

Való igaz, lehetne mindezt ellenszolgáltatás nélkül végezni, ha a boltban is önzetlenek lennének és az adott városban azt mondanák, mivel Te másoknak segítesz egész álló nap, így Tőled nem fogadunk el pénzt. Ehhez meg kellene tanulnunk előbb félre tenni az én szót és helyettesíteni a Mi szóval, s elfogadnunk, hogy egy-egy populáción belül, kölcsönösen segítve egymást tudunk fejlődni, létezni. Mindehhez fel kellene ismerni, hogy ha a segítő, kezeli a társait, akkor azt a segítőt sem szabad hagyni éhen veszni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése