Ismerős, én
is így voltam az egészséggel, majd egyszer elfogadtam az egészségügyi kihívásom,
abból főztem, amim volt, nem kergettem tovább az egészséget és rám talált,
elindult bennem a gyógyulás.
Nem kell
semmi, ami van, van, ami nincs, nincs, ami jön, elfogadom, ami megy, elengedem,
rájöttem a megengedés sokkal inkább előbbre mozdító, mint a folyamatos
akarás...
Amikor már
nem akarod, amikor már nem kell, eséllyel megtörténik, „elég”, ha el tudod
képzelni.
El kezdtem
szeretni az egészségügyi kihívásom, így megértettem mire tanít, miért alakult
ki s így a megoldás is megnyilvánult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése