Pofonok

Megtapasztalok valamit, mondjuk egy Számomra kellemetlen dolgot, történést és úgy döntök, elmondom másoknak mi történt velem, hogy vele ne történhessen meg, ami velem. Bármennyire szeretnék jót a másiknak, nem tudok helyette megtapasztalni semmit, nem tudom, hogy Neki milyen megtapasztalásra van szüksége a fejlődéséhez. Akarhatok jót bárkinek, de nem élhetek helyette, továbbá nem biztos, hogy valóban jót tennék avval, ha erővel akarnám elterelni egy másik útra, hiszen nem tudhatom, hosszú távon hová juttatja őt az a kellemetlen megtapasztalás. Mi van, ha épp akkor történik vele a lehető legjobb, ha pl. elszenvedi ő is azt, amit én? Mert lehet, hogy az a pofon fogja jobb belátásra bírni és eljuttatni őt oda, ahol megtalálja a helyét az életében és boldog lesz. Ami velem megtörtént, szerintem azzal történik meg újra, akinek erre a megtapasztalásra szüksége van, minden okkal történik és minden, ami velem történik, annak oka én vagyok. bárhogy is történik, a lehető legjobb történik Mindenki Számára.

Tapasztalataim alapján fogalmazódott meg bennem az alábbi gondolat:

Amikor kapod a pofont akkor meglep és fáj is, aztán amikor már lecsillapodott az egód és eltelt egy kis idő s már túl vagy a dolgon, felbukkan egy sokkal jobb lehetőség s ekkor rádöbbensz a pofonkor történt Veled a lehető legjobb, hisz akkor nyílt meg egy másik út egy sokkal jobb lehetőség felé...