Tisztelet
Tisztelem
magam? Jó kérdés ugye? Önmagunk elismerésével, felismerésével teremtünk alapot
az életünknek. Mások annyira fognak elismerni, tisztelni minket, amennyire
tiszteljük, elismerjük magunk. Hány, de hány embertől hallottam, semmibe sem
néz a párom, gyerekem, mindent megteszek érte, de mégsem vagyok elég jó neki.
Kinek
akarok bizonyítani? Megfelelek önmagamnak? Tisztelem magam? El merem mondani a másiknak,
ami bánt vele kapcsolatban? Ki merek állni önmagamért?
Önbizalom
Amikor
nem merem elmondani az érzéseim, valójában miért nem merem? Félek a kudarctól,
félek a másik válaszától? A bennem lévő félelem, önmagamtól való félelem gátol
abban, hogy beszéljek az érzéseimről.
Egy
kapcsolatban így érnek a sorozatos kudarcok és a sok kudarc élmény hatására,
halványulni kezd az önbizalom, ergo még kevésbé fogom tisztelni önmagam.
Ha
nem tisztelem magam nőként, avagy férfiként, a társam sem fog tisztelni, s ha
nincs tisztelet, nem tudok felnézni a másikra. Amikor nem tudok felnézni a
másikra, a kapcsolat ellaposodik, elmosódnak a szerepek
Pl.
A férfit, aki nem volt képes felnőni, lehet majd babusgatni, sajnálgatni, vagy
el lehet viselni a hisztijét. De az ilyen férfire, nem lehet férfiként felnézni,
ergo nem is tudja egy nő sem tisztelni férfiként. S jönnek a sikertelen,
romboló párkapcsolatok, kudarcokkal, melyek további önbizalomvesztést
eredményeznek.
Vagy pl. a nő masculin
nővé válik. Férfiasodik a jelleme, megkeményedik és így hanyatlik a nőisége, s a
nő is eséllyel kerül játszmákkal teli kapcsolatokba. Majd következnek a
sorozatos kudarcélmények a nő kapcsolataiban is.
Elismeréshez
fontos elismernem önmagam, amint ez sikerül, esélyt adok, hogy majd legyenek
életemben sikerélmények és így majd erősödik az önbizalmam. Ismeretlen
területre kerülök, kinyitom a szemem, kitárom a szárnyaim és fejest ugrok az
ismeretlenbe, rögös úton találom magam, de végre önmagam vagyok s úgy élem az
életem, ahogy szeretném, nem, ahogy elvárják.
Itt kezdődik a szabadság!
A
megszokott, a biztos, a ház, a kocsi, csupán anyagi biztonságot ad, boldogságot
sosem, s bármennyire azt érzem, megvan mindenem, ám nincs egyebem, csak a
biztonság. A boldogságot nem lehet anyagi javakban mérni.
Felnőtt
kapcsolatba akkor kerülök, ha magam is felnövök.
Mit jelent felnőttnek lenni?
Felelősséget
vállalok a gondolataimért, mert minden fejben kezdődik. Felelősséget vállalok a
tetteimért, önmagamért. Felelősséget vállalok az érzelmeimért.
Érzelmi intelligencia.
Fejleszthető,
de nem kell fejleszteni s itt a kell szóra helyezem a hangsúlyt.
Ha
kell- ként élem meg, hogy fejlődjek, s nem
önmagam érzelmi fejlődéséért, akkor az véleményem szerint csupán egy
megfelelési kényszer s nem szolgálja az érzelmi intelligencia fejlődését.
Hogyan fejlesszem az érzelmi
intelligenciám?
Ha
nem jó, amit a másik kivált belőlem, akkor mondjam el neki, ami bennem van, pl.
merjünk nemet mondani, hátat fordítani annak, ami rám érzelmileg negatív hatást
fejtene ki, vagy frusztrálva érzem magam tőle. Pl. ha valaki belemászik az
arcomba egy beszélgetés közben, s így azt érzem belejött az intim szférámba,
megkérem rá, lépjen hátrébb.
Felnőtté válok érzelmileg.
Amikor
már nem hagyom, hogy hatással legyen rám a másik érzelme, ha nem határozza már
meg az életem, mit mond pl. a szülőm.
Nem
kerülök érzelmi konfliktusba, s ekkor történik meg a leválás a szülőkről, ekkor
válunk felnőtté.
Amikor
nem érzem magam jól a bőrömben, jönnek a testi tünetek, s e tünetek addig
fokozódnak még fel nem ismerem, hogy ideje kilépni egy számomra méltatlan
helyzetből, kapcsolatból.
Nem
akkor változtatok, amikor nem merek szólni a másiknak, hanem amikor
megfogalmazom, mi bánt, s őszintén el merem neki mondani nem félve a kudarctól.
Üljünk le, beszéljük meg!
Egy
kapcsolatban, ha azt érezzük nem ért a másik, s pukkadni, duzzogni kezd, avagy
elmenekül a megbeszélés elől, akkor esélyes, hogy csak pazaroljuk az időt
egymással. Attól, hogy őt nem érdekli a megoldás én meg tudom oldani a
helyzetem, de esélyes, hogy így ki kell lépnem a biztonsági zónámból. Hátat
fordítok a megszokottnak és arccal fordulok valami új, ismeretlen felé.
Nem tetszik, hogy boldogtalan a
gyermekem.
Sok
szülőt bánt, ha azt látja a gyermeke méltatlan helyzetben, kapcsolatban él.
Kérdés, a szülő kapcsolata milyen a társával? Jó az a házasság? A gyermek nem
tanul a szülő tanácsaiból, hanem lemásolja, ahogyan a szülők élnek.
A
szülő a gyermekben a saját hiányosságait fogja látni, a tanácsokkal, avagy a
nem következetes neveléssel, hozzáállással, csupán a saját életét próbálja
megélni. Azt akarja megélni a gyermeke életében, amit nem mer, vagy nem tudott
megélni önmaga életében, gyermekkorában.
Ha
én magam nem tudok felnőtté válni, a gyermekem sem fog és ugyanarra a sorsa fog
jutni, amire én jutottam.
Minden
velem kezdődik, hiszen minden belőlem indul, ami az életemben történik.
Ára van a boldogtalanságnak.
Élhetünk
egész életünkben elnyomva, érzelmi rabságban, de létünk végén súlyos árat
fogunk fizetni. Amikor jön majd az érzés és a gondolat, hogy mi az, amit nem
éltem meg sosem, csupán vágytam rá, de nem mertem élni a lehetőséggel, hogy
változtassak.
MERT
FÉLTEM AZ ISMERETLENTŐL!
S
ekkor jöhet a felismerés, hogy amim volt csupán anyagi biztonságot adott, de
lehet az sem, így amire igazán vágytam azt sosem kaptam meg, s már nem is
kapom.
Drága
dolog a boldogság, mivel megfizethetetlen!
Summa summarum
Bárki
élhet idézőjelben, boldogan, hazudhatja magának, hogy minden rendben van, hogy
tulajdonképpen megvan mindenem, és jó ez így. Kérdezem, ha odaáll a tükör elé
és kimondja magának, boldog vagyok, ott lesz-e az a semmivel össze nem
téveszthető őszinte mosoly az arcán?
Gondolhatják
most sokan, csak jártatom a szám, s ki ez az ember, aki csak így dobálódzik a
szavakkal? Nem célom, hogy elismerjenek, szeressenek, nekem elég, ha lesz olyan
ember, aki felismeri e sorok közt önmagát és mer változtatni, amíg nincs késő,
mert…
…az élet, egy
soha vissza nem térő alkalom!
Én
is voltam romboló helyzetekben, nem ismeretlen számomra az, amiről szól az
írásom, mertem s akartam változtatni, mert úgy éreztem, szép lassan elmegy az
élet mellettem észrevétlenül.
Megéri
változtatni, avagy sem? Döntse el mindenki, maga!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése