Kapcsolatok…

Tisztelet

Tisztelem magam? Jó kérdés ugye? Önmagunk elismerésével, felismerésével teremtünk alapot az életünknek. Mások annyira fognak elismerni, tisztelni minket, amennyire tiszteljük, elismerjük magunk. Hány, de hány embertől hallottam, semmibe sem néz a párom, gyerekem, mindent megteszek érte, de mégsem vagyok elég jó neki.

Kinek akarok bizonyítani? Megfelelek önmagamnak? Tisztelem magam? El merem mondani a másiknak, ami bánt vele kapcsolatban? Ki merek állni önmagamért?

Önbizalom

Amikor nem merem elmondani az érzéseim, valójában miért nem merem? Félek a kudarctól, félek a másik válaszától? A bennem lévő félelem, önmagamtól való félelem gátol abban, hogy beszéljek az érzéseimről.

Egy kapcsolatban így érnek a sorozatos kudarcok és a sok kudarc élmény hatására, halványulni kezd az önbizalom, ergo még kevésbé fogom tisztelni önmagam.

Ha nem tisztelem magam nőként, avagy férfiként, a társam sem fog tisztelni, s ha nincs tisztelet, nem tudok felnézni a másikra. Amikor nem tudok felnézni a másikra, a kapcsolat ellaposodik, elmosódnak a szerepek

Pl. A férfit, aki nem volt képes felnőni, lehet majd babusgatni, sajnálgatni, vagy el lehet viselni a hisztijét. De az ilyen férfire, nem lehet férfiként felnézni, ergo nem is tudja egy nő sem tisztelni férfiként. S jönnek a sikertelen, romboló párkapcsolatok, kudarcokkal, melyek további önbizalomvesztést eredményeznek.

Vagy pl. a nő masculin nővé válik. Férfiasodik a jelleme, megkeményedik és így hanyatlik a nőisége, s a nő is eséllyel kerül játszmákkal teli kapcsolatokba. Majd következnek a sorozatos kudarcélmények a nő kapcsolataiban is.

Elismeréshez fontos elismernem önmagam, amint ez sikerül, esélyt adok, hogy majd legyenek életemben sikerélmények és így majd erősödik az önbizalmam. Ismeretlen területre kerülök, kinyitom a szemem, kitárom a szárnyaim és fejest ugrok az ismeretlenbe, rögös úton találom magam, de végre önmagam vagyok s úgy élem az életem, ahogy szeretném, nem, ahogy elvárják.

Itt kezdődik a szabadság!

A megszokott, a biztos, a ház, a kocsi, csupán anyagi biztonságot ad, boldogságot sosem, s bármennyire azt érzem, megvan mindenem, ám nincs egyebem, csak a biztonság. A boldogságot nem lehet anyagi javakban mérni.

Felnőtt kapcsolatba akkor kerülök, ha magam is felnövök.

Mit jelent felnőttnek lenni?

Felelősséget vállalok a gondolataimért, mert minden fejben kezdődik. Felelősséget vállalok a tetteimért, önmagamért. Felelősséget vállalok az érzelmeimért.

Érzelmi intelligencia.

Fejleszthető, de nem kell fejleszteni s itt a kell szóra helyezem a hangsúlyt.

Ha kell- ként élem meg, hogy fejlődjek,  s nem önmagam érzelmi fejlődéséért, akkor az véleményem szerint csupán egy megfelelési kényszer s nem szolgálja az érzelmi intelligencia fejlődését.

Hogyan fejlesszem az érzelmi intelligenciám?

Ha nem jó, amit a másik kivált belőlem, akkor mondjam el neki, ami bennem van, pl. merjünk nemet mondani, hátat fordítani annak, ami rám érzelmileg negatív hatást fejtene ki, vagy frusztrálva érzem magam tőle. Pl. ha valaki belemászik az arcomba egy beszélgetés közben, s így azt érzem belejött az intim szférámba, megkérem rá, lépjen hátrébb.

Felnőtté válok érzelmileg.

Amikor már nem hagyom, hogy hatással legyen rám a másik érzelme, ha nem határozza már meg az életem, mit mond pl. a szülőm.

Nem kerülök érzelmi konfliktusba, s ekkor történik meg a leválás a szülőkről, ekkor válunk felnőtté.

Amikor nem érzem magam jól a bőrömben, jönnek a testi tünetek, s e tünetek addig fokozódnak még fel nem ismerem, hogy ideje kilépni egy számomra méltatlan helyzetből, kapcsolatból.

Nem akkor változtatok, amikor nem merek szólni a másiknak, hanem amikor megfogalmazom, mi bánt, s őszintén el merem neki mondani nem félve a kudarctól.

Üljünk le, beszéljük meg!

Egy kapcsolatban, ha azt érezzük nem ért a másik, s pukkadni, duzzogni kezd, avagy elmenekül a megbeszélés elől, akkor esélyes, hogy csak pazaroljuk az időt egymással. Attól, hogy őt nem érdekli a megoldás én meg tudom oldani a helyzetem, de esélyes, hogy így ki kell lépnem a biztonsági zónámból. Hátat fordítok a megszokottnak és arccal fordulok valami új, ismeretlen felé.

Nem tetszik, hogy boldogtalan a gyermekem.

Sok szülőt bánt, ha azt látja a gyermeke méltatlan helyzetben, kapcsolatban él. Kérdés, a szülő kapcsolata milyen a társával? Jó az a házasság? A gyermek nem tanul a szülő tanácsaiból, hanem lemásolja, ahogyan a szülők élnek.

A szülő a gyermekben a saját hiányosságait fogja látni, a tanácsokkal, avagy a nem következetes neveléssel, hozzáállással, csupán a saját életét próbálja megélni. Azt akarja megélni a gyermeke életében, amit nem mer, vagy nem tudott megélni önmaga életében, gyermekkorában.

Ha én magam nem tudok felnőtté válni, a gyermekem sem fog és ugyanarra a sorsa fog jutni, amire én jutottam.

Minden velem kezdődik, hiszen minden belőlem indul, ami az életemben történik.

Ára van a boldogtalanságnak.

Élhetünk egész életünkben elnyomva, érzelmi rabságban, de létünk végén súlyos árat fogunk fizetni. Amikor jön majd az érzés és a gondolat, hogy mi az, amit nem éltem meg sosem, csupán vágytam rá, de nem mertem élni a lehetőséggel, hogy változtassak.

MERT FÉLTEM AZ ISMERETLENTŐL!

S ekkor jöhet a felismerés, hogy amim volt csupán anyagi biztonságot adott, de lehet az sem, így amire igazán vágytam azt sosem kaptam meg, s már nem is kapom.

Drága dolog a boldogság, mivel megfizethetetlen!

Summa summarum

Bárki élhet idézőjelben, boldogan, hazudhatja magának, hogy minden rendben van, hogy tulajdonképpen megvan mindenem, és jó ez így. Kérdezem, ha odaáll a tükör elé és kimondja magának, boldog vagyok, ott lesz-e az a semmivel össze nem téveszthető őszinte mosoly az arcán?

Gondolhatják most sokan, csak jártatom a szám, s ki ez az ember, aki csak így dobálódzik a szavakkal? Nem célom, hogy elismerjenek, szeressenek, nekem elég, ha lesz olyan ember, aki felismeri e sorok közt önmagát és mer változtatni, amíg nincs késő, mert…

…az élet, egy soha vissza nem térő alkalom!

Én is voltam romboló helyzetekben, nem ismeretlen számomra az, amiről szól az írásom, mertem s akartam változtatni, mert úgy éreztem, szép lassan elmegy az élet mellettem észrevétlenül.

Megéri változtatni, avagy sem? Döntse el mindenki, maga!