"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2015. szeptember 28., hétfő

Só és cukor



Élet. Az élet alapvetően se nem szép, se nem jó, hanem egy semleges állapot egy közeg, amit olyanná tudsz színezni, fűszerezni amilyenné csak akarod, teremted. Ha ízekben gazdag létre vágysz, fűszerezd be az életed. A jó nem létezhet rossz nélkül a jin sem a jang nélkül, vagyis létezhetnek, de egymás nélkül létük értelmetlen. A kerek egészhez kellenek a felek, a részletek. A jó íz világhoz nélkülözhetetlenek az ízek, olyan ízek, melyek önmagukban nem biztos, hogy kellemesek. A sót megkóstolva, elgondolkodsz, biztosan van más, ami finomabb, de ha belegondolsz, képzeld csak el milyen lenne egy egy étel só nélkül. A só önmagában tehát nem biztos, hogy a legfinomabb választás, de ha belekevered az ételbe a többi íz mellé, valami egészen finom képes megszületni, viszont jusson eszedbe, ha túlzásba viszed az étel, akkor szintén élvezhetetlenné válik. Az élet velejárója a boldogság, az öröm, a keserűség és a fájdalom egyaránt. Ha az arányok jók, az életed finommá, és élvezetessé válik. Válj léted mesterszakácsává, használd a fűszereket, ne dobd ki egyikét se ne fojts, le semmit mindinkább találd meg a helyes arányokat, hogy az életed finom és élvezetessé váljon. A fájdalom ugyanolyan fontos, mint az öröm kellenek az élethez, mint a só és a cukor az ételhez.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése