Szerintem minden párkapcsolat karmikus... Hiszen mindenkivel,
akivel kapcsolatba kerülünk ilyen szinten, avval az emberrel dolgunk van. Minden
kapcsolatban felmerül, amikor döntéshelyzetbe kerülünk, hogy merre tovább. Bármilyen
nehéz is egy döntés, ha megérett, akkor érdemes dönteni... ha egy történet
túlnőtte magát és már nem tud fejlődni felfelé, romlani fog. Érdemes kilépni a
romlásnak indult helyzetből, még mielőtt mi is vele rothadunk el... szerintem. A
nehézség elengedése, fog felemelkedést hozni Számodra, Számotokra. Véleményem
szerint jobb külön akár magányosan szárnyalni, mint együtt lezuhanni.
Amikor úgy döntünk, véget vetünk
a kapcsolatunknak, kilépünk a biztonságosnak vélt zónánkból. Az életben semmi
sem biztos, nincs garancia semmire sem, no de ettől a kiszámíthatatlanságtól is
szép.
Korábban én is jártam ebben a
cipőben, bíztam, kérdezgettem, hittem, miközben észre sem vettem, hogy ott a
válasz előttem, az a válasz a kérdésemre, ami nagyon nem tetszett, de tudtam az
igazság, még ha nagyon fájdalmas is, de igazság. A fejlődéshez, van, hogy a
fájdalom útja vezet.
Félelem az ismeretlentől... Ilyenkor
az ember hajlamos megmagyarázni, hogy ez van, vagy az van, de valójában fél
kilépni a méltatlan kapcsolatból, egyszerűen az életet nem lehet kiszámítani,
semmi sem biztos. Félsz átlépni
a biztonsági zónád, pedig érzed, ez a történet már sosem lesz jó vagyis a
kapcsolat ilyen formában (férfi-nő) a vége felé tart... Amikor pl. felüti a
fejét az elfogadás hiánya, a túlzó elvárások, akkor már csak egy emberről szól
a "kapcsolat"
Ha egy kapcsolat átmegy
játszmákba, akkor az már nem arról szól, amiről szeretnénk, hogy szóljon.
Ha valami kinőtte magát az
onnantól már lefelé "fejlődik" aminek már nincs helye az életünkben,
az kikerül az életünkből, a fájdalom megélése a fejlődés útja. Van, amit nem
lehet agyból megoldani s el kell szenvedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése