Rajtad áll, mikor érsz célba!

Nem feltétlen kell sok idő álmaink vágyaink megvalósításához, kérdés mennyire vagyunk lelkesek és mit s főleg mikor vagyunk hajlandó tenni a céljaink megvalósításának érdekében.

Egy-egy vágyott dolog megvalósulása létünkben, többnyire attól függ, mennyire vagyunk képes elengedni a megvalósuláshoz általunk kigondolt idő intervallumot.

Az idő nem old meg valójában sok mindent, mindennek kulcsa a hozzáállásban és a tettekben rejlik.

A jó elgondolások adnak egy kiindulási alapot, a lelkesedés motiválttá tesz, a célt a kitartásunk, a hitünk, legfőképp az önmagunkba vetett hitünk és a tetteink fogják elérni.

Kritika

A kritika sértheti az ember fülét, ha nem rugalmas, vagy ha nem mutat hajlandóságot a változásra, csak hogy pár dolgot említsek. A fejlődés előfeltétele a változás, így válhat bárki napról napra egyre többé, egyre jobbá és jobbá. Jómagam sokat köszönhetek a kritikáknak, bárkitől is érkezett. Hálás vagyok minden kritikáért, mert ind hozzám tett! A kritikáknak is köszönhetem, hogy sikeresebbé válok az életem minden területén. Szóval kedves kritikusaim, nagy szeretettel várok minden egyes kritikát, hálásan köszönöm Nektek mindegyikét.

Karmikus párkapcsolat

Szerintem minden párkapcsolat karmikus... Hiszen mindenkivel, akivel kapcsolatba kerülünk ilyen szinten, avval az emberrel dolgunk van. Minden kapcsolatban felmerül, amikor döntéshelyzetbe kerülünk, hogy merre tovább. Bármilyen nehéz is egy döntés, ha megérett, akkor érdemes dönteni... ha egy történet túlnőtte magát és már nem tud fejlődni felfelé, romlani fog. Érdemes kilépni a romlásnak indult helyzetből, még mielőtt mi is vele rothadunk el... szerintem. A nehézség elengedése, fog felemelkedést hozni Számodra, Számotokra. Véleményem szerint jobb külön akár magányosan szárnyalni, mint együtt lezuhanni.

Amikor úgy döntünk, véget vetünk a kapcsolatunknak, kilépünk a biztonságosnak vélt zónánkból. Az életben semmi sem biztos, nincs garancia semmire sem, no de ettől a kiszámíthatatlanságtól is szép.

Korábban én is jártam ebben a cipőben, bíztam, kérdezgettem, hittem, miközben észre sem vettem, hogy ott a válasz előttem, az a válasz a kérdésemre, ami nagyon nem tetszett, de tudtam az igazság, még ha nagyon fájdalmas is, de igazság. A fejlődéshez, van, hogy a fájdalom útja vezet.

Félelem az ismeretlentől... Ilyenkor az ember hajlamos megmagyarázni, hogy ez van, vagy az van, de valójában fél kilépni a méltatlan kapcsolatból, egyszerűen az életet nem lehet kiszámítani, semmi sem biztos. Félsz átlépni a biztonsági zónád, pedig érzed, ez a történet már sosem lesz jó vagyis a kapcsolat ilyen formában (férfi-nő) a vége felé tart... Amikor pl. felüti a fejét az elfogadás hiánya, a túlzó elvárások, akkor már csak egy emberről szól a "kapcsolat"

Ha egy kapcsolat átmegy játszmákba, akkor az már nem arról szól, amiről szeretnénk, hogy szóljon.

Ha valami kinőtte magát az onnantól már lefelé "fejlődik" aminek már nincs helye az életünkben, az kikerül az életünkből, a fájdalom megélése a fejlődés útja. Van, amit nem lehet agyból megoldani s el kell szenvedni.