Határtalan univerzum

Az Univerzum határtalan, így azt nem is lehet kimeríteni, ad nekünk, ha mi is adunk másoknak, s itt nem kimondottan a pénzre gondolok. Elgondolkodtam, majd rájöttem, hát persze hogy ad nekünk az Univerzum, ha mi magunk is adunk, hiszen azt vonzzuk, ami bennünk is megvan, s ha bennünk ott van az adás, akkor mi is vonzani fogjuk a adást.

Az Univerzum nem mindig abban a formában adja vissza a dolgokat, amilyen formában Te adod. Ad olyan formában, ahogy az a legjobb számunkra, s van, hogy pont olyankor ad, amikor nem is számítunk rá. Nos, megnéztem a költségvetésem és úgy döntöttem a rendelkezésemre álló pénz egy részét felajánlom olyan embernek, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Megtörtént az adás, felküldtem az Univerzumnak, hadd keringjen.

Amint ez megtörtént, elkezdett szállingózni az Univerzum felől az, amit nekem akar adni, először váratlan pillanatokban felvillantak nagyon jó ötletek, hogyan tudnám hatékonyabban terjeszteni a terméket, amit fogyasztok, jöttek úgymond kulcsmondatok, felírtam őket, és csodálattal tapasztaltam, működnek! Korábban is hirdettem a számítógép javítást weblapszerkesztést, valahogy zárt ajtókat találtam mindenfelé. Adtam és kaptam… Megjött az áttörés, egyre több ember reagál a hirdetésemre, elkezdtek kinyílni az ajtók, előbb résnyire, majd egyre szélesebbre, ami folyamatosan egyre szélesedik. Újabban már fotósként is a figyelmet kaptam, e dolog még csupán terv volt úgy 4 hónapja, akkor még tükörreflexes fényképezőgépre nem futotta a költségvetésem, a gép azóta társam a fotózásban.

Felötlött bennem az a gondolat is, hogy amikor bármiben is siker elérésnek céljával indulunk el, első körben befektetést igényel (nem feltétlenül anyagit)… Amikor a gazda elhinti a búzaszemek nem fog másnap aratni, mégis szorgosan szórja szét a magokat. A magok idővel, fejlődésnek indulnak, kicsíráznak, növekednek, közben folyamatos munkát igényelnek a gazdától, s a magok ezt meghálálva, búzakalásszá cseperednek s beérnek, majd a gazda learatja a munkájának sikerét, eredményét. A befektetett munka is pont így működik, a célokat elképzeljük, aztán dolgozunk, ebbe a munkába beletartozik az önmagunkon végzett folyamatos munka is hogy épüljünk testileg, lelkileg. A befektetett munka olyan, mint amikor szétszórja a magokat a gazda, úgymond elhintjük a siker magvait, s ha folyamatosan tápláljuk e magocskákat önmagunkban a munkánkban, azok növekedésnek indulnak, míg végül beérnek és elérjük munkánk gyümölcsét, a sikert.