Szabadon...

Amint kezünkbe vesszük az életünk irányítását, el tudjuk érni azt, hogy az utunk egyre több emelkedőn haladjon, hogy végül feljuthassunk a hegytetőre… Amikor felértünk, mondhatnánk, utána az út lefelé vezet… de mi van akkor, ha már nem kell talaj a lábunk alá, hogy felemelkedjünk? Felérve a hegytetőre s onnan tovább indulva, kitárhatjuk a szárnyaink és amikor már megtanultunk „repülni” mindegy milyen alattunk a táj… nincs többé szükségünk emelkedőkre, hogy egyre fentebb emelkedjünk… megérint minket a szabadság és a boldogság… egyre többet érezzük e kellemes megtapasztalásokat, míg végül megszokásunkká válnak és azon kapjuk magunk, hogy repülünk és nincs több lejtő, mely lefelé vinne minket… s emelkedőkre sincs szükségünk többé... mert végre szárnyalunk és szabadok vagyunk, mint a madár fenn az Égen…

Iránymutatás

Amikor teljesen tanácstalanok vagyunk, merre induljunk, iránymutatásnak nagyon jó, ha odafigyelünk egy sikeres ember példájára, hogy elinduljunk a céljaink felé. Ezt követően szerintem akkor leszünk a legsikeresebbek ha önmagunk megőrzésével a legjobbat hozzuk ki magunkból. Minden igazán sikeres ember, felfedezte önmagában a mestert és tökélyre fejlesztette a saját egyedi képességeit és módszereit. Teszem azt, egy cipész pl. mlm guru akar lenni, lehet zátonyra fut az elképzelése, viszont ha marad a szakmájában elképzelhető, sikeres cipőbolt hálózata lesz. A legjobb ha a módszereket át tudjuk konvertálni a mi elképzeléseinkre s be tudjuk építeni a mi egyedi módszereinkbe, hogy az napról napra egyre kifinomultabb hatékonyabb legyen.

Te vagy a megoldás!

Minden tőled függ, életed minden ajtajának kulcsa ott van a kezedben! Te adhatod meg önmagadnak, mindazt amire vágysz, ha mástól várod a megoldást, bármiben is, csalódni fogsz... hisz az életedben minden általad történik. Ne keresd a siker kulcsát, csak használd!

Szabály

Nem fogsz pozitívan élni, ha szabályként éled meg a pozitív életszemléletet!

Határtalan univerzum

Az Univerzum határtalan, így azt nem is lehet kimeríteni, ad nekünk, ha mi is adunk másoknak, s itt nem kimondottan a pénzre gondolok. Elgondolkodtam, majd rájöttem, hát persze hogy ad nekünk az Univerzum, ha mi magunk is adunk, hiszen azt vonzzuk, ami bennünk is megvan, s ha bennünk ott van az adás, akkor mi is vonzani fogjuk a adást.

Az Univerzum nem mindig abban a formában adja vissza a dolgokat, amilyen formában Te adod. Ad olyan formában, ahogy az a legjobb számunkra, s van, hogy pont olyankor ad, amikor nem is számítunk rá. Nos, megnéztem a költségvetésem és úgy döntöttem a rendelkezésemre álló pénz egy részét felajánlom olyan embernek, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Megtörtént az adás, felküldtem az Univerzumnak, hadd keringjen.

Amint ez megtörtént, elkezdett szállingózni az Univerzum felől az, amit nekem akar adni, először váratlan pillanatokban felvillantak nagyon jó ötletek, hogyan tudnám hatékonyabban terjeszteni a terméket, amit fogyasztok, jöttek úgymond kulcsmondatok, felírtam őket, és csodálattal tapasztaltam, működnek! Korábban is hirdettem a számítógép javítást weblapszerkesztést, valahogy zárt ajtókat találtam mindenfelé. Adtam és kaptam… Megjött az áttörés, egyre több ember reagál a hirdetésemre, elkezdtek kinyílni az ajtók, előbb résnyire, majd egyre szélesebbre, ami folyamatosan egyre szélesedik. Újabban már fotósként is a figyelmet kaptam, e dolog még csupán terv volt úgy 4 hónapja, akkor még tükörreflexes fényképezőgépre nem futotta a költségvetésem, a gép azóta társam a fotózásban.

Felötlött bennem az a gondolat is, hogy amikor bármiben is siker elérésnek céljával indulunk el, első körben befektetést igényel (nem feltétlenül anyagit)… Amikor a gazda elhinti a búzaszemek nem fog másnap aratni, mégis szorgosan szórja szét a magokat. A magok idővel, fejlődésnek indulnak, kicsíráznak, növekednek, közben folyamatos munkát igényelnek a gazdától, s a magok ezt meghálálva, búzakalásszá cseperednek s beérnek, majd a gazda learatja a munkájának sikerét, eredményét. A befektetett munka is pont így működik, a célokat elképzeljük, aztán dolgozunk, ebbe a munkába beletartozik az önmagunkon végzett folyamatos munka is hogy épüljünk testileg, lelkileg. A befektetett munka olyan, mint amikor szétszórja a magokat a gazda, úgymond elhintjük a siker magvait, s ha folyamatosan tápláljuk e magocskákat önmagunkban a munkánkban, azok növekedésnek indulnak, míg végül beérnek és elérjük munkánk gyümölcsét, a sikert. 

Ami ellen küzdesz, azt erősíted!

Küzdesz ellene, mert nem érted, mert nem szereted. Ha nem érted, hiába küzdesz, hisz nem tudod, miért van „ellenedre” nem látod át, nem látod így a megoldását s ezért nem szereted. Mielőtt küzdenél, nézd meg mi ellen küzdesz, s akkor meglátod nem is kell küzdened, elég csupán megértened, miért került eléd a kihívás. Amikor megérted, megérted mire tanít s így tanulhatsz belőle. Amikor tanulsz belőle, fejlődsz általa, megérted a javad szolgálja, és nem ellened van így megszereted. A kihívás betöltötte szerepét az életedben, elengeded, küzdelem nélkül. Amikor valami ellen küzdesz, valójában önmagaddal viaskodsz.

Túlélés

A "semmi" közepén is minden ott van körülöttünk, ami kell a túléléshez... kérdés észre vesszük e, vagy aggódunk akkor is a jövőn?