A siker ára

A sikernek „csupán” ára van s nem titka. Kérdés bevállalod e, megfizetni az árát. A nemek hozzák meg az igeneket, ha képes vagy bevállalni a kudarcokat, a buktatókat s bukásokat máris tettél a sikeredért. Sok sikeres ember eleinte mindinkább sikertelen volt, merték feladni a biztost a bizonytalanért, ki mertek lépni a komfortzónájukból. Te bevállalnád mindezt? Korábban én is magamnak szegeztem e kérdést, s nem volt egyből igen a válaszom. Az idő múlásával, felismertem, a kockázat bevállalása, nyeremény lehetőségét hordozza. A sikerre nincs garancia, de a fejlődésre igen. A kudarcaim s a sorozatos elbukások hozták a legnagyobb mértékű fejlődést számomra, több értelemben is. Az élet korábban teljesen falhoz állított, de nem álltam meg, ugyan egy gyógyíthatatlan egészségügyi kihívás keresztezte utam, de mégis kiléptem az ismeretlenbe. Az ismeretlen, csodát rejt! Eddig mások is meséltek erről, akik már megtapasztalták, immáron én is tudom, hogy ez nem legenda, hanem igazság. A közelmúltban is amatőr fotósként kaptam egy esküvői fotózásra felkérést, amitől tele is lett a nadrágom, aztán belevágtam, mert tudtam a sikerhez be kell vállalnom az ismeretlenbe való kilépést és a kudarc, bukás lehetőségét. Sikerem lett, a kockázat, nyereséghez vezetett, nyertem értékes tapasztalatokat, melyekkel sokkal többet nyertem, mint az anyagi részével. Nincsen rózsa tövis nélkül, mint ahogyan siker sincs sikertelenség nélkül.

Fotó: Jozsef Csik
© 2015 All rights reserved J. C. Photography

A föld: az anyaöl...

,,A föld: az anyaöl – s a kripta mélye;
Folyvást temet – és folyvást szül a méhe.
És bármit szül is, édes gyermeke:
Egyként táplálja éltető teje.
Tengernyi magzat – s egy se hasztalan,
Mert mindenkinek, más-más haszna van.
A természet varázsát ontja bőven:
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó, nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra vele visszaélsz!
A virtus bűn, ha jó irányt feled,
S a bűn – jó úton – virtussá lehet.
E kis virágszál gyenge levele
Méreggel és balzsammal van tele.
Szagold – s szíved gyönyörtől ittasul:
Ízleld, s szemedre örök éj borul.
Két ellenséges király táboroz
Emberben, fűben: a Jó és a Rossz.
És hol a Rossz erősebb haddal áll,
Az élet hervad – tort ül a Halál."

William Shakespeare

Az alázat…

Tapasztalom, ki hogyan van e fogalom jelentésével, természetesen elfogadom, hogy úgy értelmezik e mély értelmű szavunk, ahogyan az számukra, elfogadható. Szeretném viszont én is leírni, hogyan értelmezem e szavunk. Alázattal lenni mások iránt jó dolog, alázatos vagyok, amikor a szeretet vezérel és elfogadom a másik ember lényét, nem akarom megváltoztatni, nem akarom ráerőltetni, hogy olyanná váljon, amilyenné esetleg én akarnám, hogy változzon. Viszont az alázat nem egyenlő, önmagam megalázásával. A másik ember akarhat bármit, próbálkozhat rám erőltetni az akaratát, de én döntöm el, mit engedek meg magamnak, így van, jól olvasod, nem neki, hanem magamnak. Alázatos vagyok, ha elfogadom, hogy ő ilyen és rám akarja erőltetni az akaratát, nem akarom megváltoztatni, hogy ne akarja rám erőltetni a saját akaratát, csupán elfogadom, és nem engedem, hogy az akarata érvényesüljön bennem. A hajót is csak akkor tudja elsüllyeszteni a víz, ha beengedi azt önmagába. Alázattal akkor vagyok önmagam iránt, ha tiszteletben tartom a személyes szabadságom és nem engedem meg magamnak, hogy a másik akarata érvényesüljön bennem, oly módon, hogy én azt nem akarom. Tehát ha valaki alázatosnak tartja önmagát, de közben engedi, hogy mások akarata, az ő saját akarata ellenére érvényesül önmagában, akkor már máris nem alázatos, hiszen mintegy megalázza önmagát, sutba dobva a személyes szabadságát. Alázat, ha nem csak mások, hanem önmagam irányában is alázattal viselkedek. Amíg az ember nem tiszteli önmagát és nem tiszteli a saját személye szabadságát, nem a saját útját járja, hiszen nem oda megy, ahova szeretne menni, hanem ahova mások vezetik!

Köszönöm, hogy elolvastad a soraim és megtiszteltél a figyelmeddel!

Szeretettel: József

Só és cukor

Élet. Az élet alapvetően se nem szép, se nem jó, hanem egy semleges állapot egy közeg, amit olyanná tudsz színezni, fűszerezni amilyenné csak akarod, teremted. Ha ízekben gazdag létre vágysz, fűszerezd be az életed. A jó nem létezhet rossz nélkül a jin sem a jang nélkül, vagyis létezhetnek, de egymás nélkül létük értelmetlen. A kerek egészhez kellenek a felek, a részletek. A jó íz világhoz nélkülözhetetlenek az ízek, olyan ízek, melyek önmagukban nem biztos, hogy kellemesek. A sót megkóstolva, elgondolkodsz, biztosan van más, ami finomabb, de ha belegondolsz, képzeld csak el milyen lenne egy egy étel só nélkül. A só önmagában tehát nem biztos, hogy a legfinomabb választás, de ha belekevered az ételbe a többi íz mellé, valami egészen finom képes megszületni, viszont jusson eszedbe, ha túlzásba viszed az étel, akkor szintén élvezhetetlenné válik. Az élet velejárója a boldogság, az öröm, a keserűség és a fájdalom egyaránt. Ha az arányok jók, az életed finommá, és élvezetessé válik. Válj léted mesterszakácsává, használd a fűszereket, ne dobd ki egyikét se ne fojts, le semmit mindinkább találd meg a helyes arányokat, hogy az életed finom és élvezetessé váljon. A fájdalom ugyanolyan fontos, mint az öröm kellenek az élethez, mint a só és a cukor az ételhez.

Aranykor?

Biztosan észrevettétek már milyen változások mennek a Világban. Amint figyeltem az eseményeket s tapasztaltam, jöttek felismerések, melyeket most írásban összefoglalok, aki befogadó az információra, meghallja az üzenetét.

Jómagam is több szerveződésben veszek részt, reiki klub, boldogság klub s egy reikis hétvége, mely legutóbbit épp szervezek.

Felfigyeltem rá, hogy országossá fejlődte ki magát, az ún. spirituális szerveződés, értem ez alatt a spirituális csoportok létrejöttét, valami mély változás előszelének érzékelem e történéseket. A hasonló mentalitású, érdeklődési körű emberek mintha valahogy most kiemeltebben vonzanák egymást.

Reiki társaimmal beszéltünk róla, erős energiák nyilvánulnak meg körülöttünk melyek átmenetileg nehéz megtapasztalásokat is eredményezhetnek, testi lelki gyors állapotváltozásokat. Asztrológus ismerősöm is említette, valami mély változáson, megújuláson megy át a világunk.

Évekkel ezelőtt tapasztaltam meg először a velem hasonló gondolkodású emberekkel a vonzást, melynek révén egészen messzi országokból, kontinensekről ismerhettem meg embereket, akikkel sok dologban egyetértettünk.

Eljutottam arra a következtetésre, hogy ami megnyilvánult a gondolatainkban, egy helyről áramlanak felénk, elgondolásaink alapján a kollektív tudatból. Tudva lévő, ott a már megtapasztaltak esszenciája van, tehát véleményem szerint, már a korábban megéltek történnek újra, hisz minden elmúlást, az új megszületése követ. Aranykor? Meglehet

Az egészen magas frekvenciájú rezgések aranyhoz hasonló színekben jelennek meg, szerintem az aranykor ezen emelkedett rezgések életünkben való megjelenését eredményezi. Az arany jelző utalhat e rezgés tartományra.

A sok kapcsolódást mint energiahálót képzelem, képzeljük el, mely mintegy magába szippantja a vele hasonló rezgésű embereket. A jelen népcsoportbeli áthelyeződéseknek is lehet köze ehhez szerény véleményem szerint, talán nem is minden tudatos.

Saját életemben is tapasztalom, a mély változásokat, melyek most felerősödni látszanak, tapasztalataim alapján.

Médiumok is egyre több információt csatornáznak le, felkészítve a változásra az embereket. Nem tartom kizártnak, hogy a világ 2 részre bomlik átmenetileg, a középréteg felszámolódni látszik.

Gondolataimban úgy jelenik ez meg, hogy a hasonló szinten lévők egységbe kerülnek s majd a teljes kiegyenlítődés hozza el a teljes egységet, mint amikor a hideg és a meleg vizet egybe öntjük. Sem a túl hideg sem a túl meleg nem a legélhetőbb közeg, a kiegyenlítődés teremti meg majd az igazán élhető közeget.

Minden átmenet nehézséggel járhat, végül is hajnal előtt a legsötétebb az éj, mint ahogyan a régi halála hozza meg az új megszületését…
Kívánom érjük el a kritikus tömeget, hogy megszülethessen az új kor, kívánok továbbá sok erőt a velünk hasonlóan gondolkodónak!
Szerintem a mi dolgunk, hogy világítsunk, legyünk világítótornyok az élet tengerén eltévedt társainknak.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket!
Szeretettel: József

Felelősségvállalás

Több szülővel beszéltem a felelősségvállalásról, érdekes dolgokkal szembesültem, szembesítettem. Nekem nincs gyermekem, így gondolhatod, biztosan csak fröcsögök, hisz olyanról beszélek, amiben nincs tapasztalatom. Ha megengeded, akkor pár gondolatban mégis kifejteném a gondolataim. Köszönöm!

Tehát mit is jelent, hogy felelős vagyok a gyermekemért? Felelős vagy érte, amióta eljött hozzád, amióta megszületett. Te teremtesz számára érzelmi és anyagi biztonságot, te vagy a szikla, amire épül az élete! Te vagy a szikla? Erős vagy és vigyázol magadra? Te vagy az első helyen? Ugye nem? Ha azt mondod igen, akkor örülök, és azt hiszem, egyről beszélünk és most bólogatsz. No s mi van, ha a gyermeked áll a legelső helyen? Szép dolog ez is, viszont ha nem vigyázol önmagadra, akkor később, ha történik veled valami, hogyan vigyázol rá?

Pénzből élünk, fontosak az anyagiak, fontosak, hogy taníttasd, ruházd, etesd, hogy meglegyen mindene, amire szüksége van. Gürizel megállás nélkül, s így végül veszélybe sodrod magad, majd a gyermeked!

Mondhatod most, bolond vagyok és mégis miről beszélek? Nos, a felelősségedről! A repülőgépeken is felhívják rá a figyelmed, hogy ha csökken a kabinnyomás, először a saját oxigénmaszkod helyezd fel, mielőtt segítenél másoknak! Mert mi van, ha van több gyermeked, elsőre másodikra felteszed a maszkot, míg rajtad nincs és akkor, ha kidőlsz, a harmadikra ki teszi fel? Rólad nem is beszélve…

Talán most már érted, miért mondom, legyél TE az első helyen az életedben! Ha még most sem teljesen értesz velem egyet, olvasd el újra és újra a soraim.

A gyermekek tudnak élni a legjobb cipő vagy a legjobb számítógép nélkül, viszont a szüleik nélkül, nélküled kedves olvasóm, bizony nagyon nehezen!

Ha azt mondod felelős vagy a gyermekedért jusson eszedbe te vagy az a szikla, amire Isten teremtette a gyermeked, sziklaszilárdan állnod kell az esőt a szelet, hogy az ő élete biztonságban legyen!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed!

Szeretettel:

József

Fotó és szöveg: Csík József