A jövő kifürkészhetetlen labirintusok hálózata, ahány út
annyiféle cél létezik. Vannak, élethelyzetek melyek olyannyira kényelmetlenné
válnak, hogy az embernek szükséges elindulni egy másik úton, belevetve magát
így az ismeretlenbe. Pl. egy megromlott párkapcsolat is lehet ilyen bezápult
helyzet, melyben, ha benne maradunk előbb utóbb testileg is kárát látjuk majd.
Még ha fájdalmas is a továbblépés, amikor eljön az idő lépni kell, különben
vele rothadhatunk a bezápult helyzettel.
Az
ember ilyenkor összeszorítja a fogát és beleveti magát az ismeretlenbe, maga
mögött hagyva a múltját, nehéz döntés és az út is rázós, de ez visz előre.
Voltam
én is így és nem tagadom tényleg nagyon rázós volt amikor tovább léptem,
olyankor minden ami biztonságot adott, semmivé válik s helyébe lépett a
bizonytalanság. DE ha nem akarunk a körülmények áldozatává válni be kell ezt
vállalnunk, akár azon az áron is hogy bevállaljuk a teljes bizonytalanságot,
párkapcsolat esetén a magányt ami úgy is csak egy átmeneti állapot, hisz minden
állandóan változik.
Az ember hajlamos
keresni kifogásokat, pl. amikor szükséges lenne kilépnie a házasságából, egyik
ilyen „kifogás” lehet, pl. ha születtek közös gyermekek, sokan mondják
ilyenkor, nem lehet felelőtlen ezért inkább nem kockáztat és marad a bomló
kapcsolatban.
Valójában ez
aztán a felelőtlenség, főleg ha bele is betegszik a rossz kapcsolatba, így
kockáztatja csak igazán a gyermek biztonságát…
A
továbblépés nem zárja ki a felelősségvállalást, sőt így megelőzhető, hogy olyan
viselkedésminta öröklődjön tovább, ami talán jobb, ha nem öröklődik, kilép az
ember az áldozat szerepből és sorsának kovácsa lesz. Az ember igazából ekkor
vállal felelősséget igazán, mert így nem kockáztatja olyan mértékben a saját
létét s ez által a gyermeke biztonságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése