„Mit gondolsz, miért van az, hogy elolvasol sok szép
gondolatot, eltervezel dolgokat, mégsem a szerint élsz? Miért nem válnak erővé
benned a reményeid és szándékaid? Mert mindezek nem hatják át egész lényedet.
Belül szendereg a Varázslód. Sőt, gyakran alszik is, ezért aztán nem sikerül a
mutatvány. Pedig a tapasztalatok megtaníthatnának arra, hogy a reményedet úgy
tudod sikerré alakítani, ha megtanulod – sok küzdelem és lemondás árán -
legyőzni magad. Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá – az
még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell tenned érte, és
megtalálod magadban azt a kérlelhetetlen Varázslót, aki meg is teszi. Bármilyen
nehéz, bármennyi kudarccal jár, és bármennyi időbe kerül. Minden hit alapja az,
ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt
jövendődben –hanem önmagadban. Vigyázz, ez nem önhittség! Sőt, épp az
ellenkezője. Az önhitt: erőszakos, beképzelt, görcsös, hiú. Folyton pumpálja
magát, és másokat is. Mindenkit föl akar tölteni hittel, erővel, mert azt
hiszi, hogy önbizalmat kívülről is lehet adni. Úgy véli, az ember olyan, mint
egy luftballon: felfújható. Téved. Aki igazán hisz önmagában: szerény. Nincs
szüksége semmiféle külső megerősítésre. Inkább bírálja magát, semhogy
dicsőítené. Miért? Mert tudja, hogy hiába jó – de nem egészen jó. Lehetne
sokkal jobb is. Önbizalmat csak magadnak tudsz adni. Azt mondom: lépj ma,
holnap és holnapután! Kezdd el magadban. S aztán szaladhatsz, és később
repülhetsz.”
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése