"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/

2013. március 10., vasárnap

A sajnálatról



Sajnálom... már maga a szó is alacsony rezgést közvetít, ezért sem érdemes a sajnálatot alkalmazni, nehéz periódusban lévő embertársaink esetében. Adott pl. egy egészségügyi kihívásokkal küzdő ember, sem neki sem nekünk nem jó a sajnálat, saját tapasztalataim alapján is állítom ezt. Amint sajnálattal vagy a segítségre szoruló iránt, egyből pl. a betegségét, a beteg állapotot erősíted meg benne, hiszen ez is adja a sajnálatod alapját. Sajnálod, mert elesettnek látod!

Nem véletlenül említik pl. a mozgáskorlátozott társaink is, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, mert nem kérnek ők sem sajnálatot, hisz az csak egy fölös energiaszint csökkentő történés.

Segítségért hozzám forduló embertársaimmal is, úgy beszélek, mint bárki mással, nem éreztetek irányában sajnálatot, nem sajnálkozok senki felett sem, nem a betegségre, avagy problémára helyezem a hangsúlyt, mindinkább az egészséges állapotot erősítem meg benne, s önmagamban, hisz a gondolat, teremt. A másik ember esetleges problémájának oka bennem gyökeredzik, hisz bármit tapasztalok a világomban, az mind, kivétel nélkül, az én gondolataimnak a teremtménye.

Amint sajnálat ébred bennem, azt áttranszformálom az alábbi gondolattá, vagy akár kimondott szóvá:

- Drága Valóságteremtő társam, kérlek, engedd meg, hogy kívánjam, történjék Számodra minden pillanatban az, ami Neked a lehető legjobb!

E kijelentésemmel, gondolatommal máris a legjobbat kívántam mindenki Számára, hisz a gondolat nem csak embertársam, hanem az univerzum felé is kisugárzom.

A legtöbbet avval segítesz mindenkinek (önmagadnak is) ha azt vizualizálod, azt erősíted, hogy világában s így VILÁGODBAN is MINDEN RENDBEN VAN!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése