A megbocsátásról

A megbocsátás elsősorban értünk van, a mi javunk szolgálja, valamint a megbocsátás nem egyenlő az újrakezdéssel pl. az emberi kapcsolatokban, természetesen nem is zárja ki azt. Megbocsátok a másiknak, elengedem és mindenki békében és szabadon halad az útján tovább. A megbocsátással önmagunk oldozzuk el a kellemetlen helyzettől, mint a csónakot a mólótól.

A karmáról

Minden oknak van egy okozata, ha megiszok egy pohár vizet, lényegében az is karma, manapság mint fenyegetettséget említik egyre több helyen a karmát, de semmi több, mint egy ok okozati összefüggés. Amit teszek az belőlem indul ki, az ok bennem van, az okozat rám is hatással lesz amint visszahat rám, ha jót teszek mással, magammal teszek jót, ha rosszat teszek mással, magammal is rosszat teszek. Pl. ha adok, akkor magamnak is adok, de ha meglopok valakit, azzal önmagam is meglopom.

Az összefogásról

Országunkban a legfőbb gond ott gyökeredzik, hogy az emberek nem értik meg, az országban nem párttagok, nem kisebbségek, hanem magyarok élnek... amíg képtelenek az emberek félre tenni vallási, etnikai, politikai nézeteiket egy közös ügyért és célért, minden csak egyre rosszabb lesz... és rosszabb... és rosszabb...

Míg nem egyesülünk egy egységgé, a szebb jövő egy vágyálom marad, az már régen rossz, ha valakinek kell összefogni egyé az egyformán gondolkodókat, majd akkor lesz nemzeti egység, ha mindenki egy emberként a többivel tart. Lehet ugyan ágálni hol ezért, hol azért, mutogatni a másikra stb. a gyűlölet sosem fog felemelni egyetlen Nemzetet sem, mert csak gyűlik és gyűlik, míg ki nem öli a Nemzet fájának a magvát is! Egy Nemzet felemelkedéshez szeretet és összefogás fontos alapkő, e nélkül nem valósul, nem valósulhat meg!

Egységes nemzeti identitástudat a Nemzet felemelkedése titkának a nyitja, a kulcs darabjai ott vannak Mindenki szívében, csupán csak össze kell illeszteni a darabjait. Amíg a Nemzet fájának nincs gyökere, nem hogy lombja, de még törzse sem lehet…

Egyensúly

Pár hete egy régi mérleg került hozzám, picit csalt mérés közben, nem volt teljesen egyensúlyban. Kitakarítottam, a kis emeltyűk kaptak egy pici olajat is, mintegy megszüntettem az apró ellenállásokat, blokkokat. A munka végeztével a mérleget nullára állítottam s a mérleg visszaállt egyensúlyi helyzetébe, immár harmonikusan pontosan működik, mint amikor megszületett a gyárban, jó 50 évvel ezelőtt.

Önvédelem

Van egy pont, amikor az emberben elfojtás keletkezik a probléma "túl" békés kezelésében. A feszültséget olyankor hagyom villámként kisülni és így levezetődni. Tanultam harcművészetet és van, amikor a békés megoldás nem vezet célra, előfordul, hogy pajzsot, kardot kell ragadni, melynek neki rontva a támadó személy sérülhet.

A módszereink idővel finomodnak, fejlődésünk függvényében, de amíg ezen a szinten vagyok, nem fojtom el azt, ami még bennem van, lesz majd amikor már nem lesz dolgom a támadások ilyen módon történő rendezésével.

Amíg szükségem van valamire, addig csak elfojtom, ha mellőzöm. Majd eljön egy olyan érettségi szint, ahol már nem lesz rá szükségem, akkor már nem keletkezik elfojtás. Amíg az ember pl. mankóra van utalva, ha azt eldobja magától, pofára esik, de ha dolgozik önmagán és felépül, nem lesz tovább dolga a mankóval, s ha elengedi, pofára sem fog esni.

Végül. Ha nem tapasztalom, meg amiben most vagyok, hogy emelkednék rajta felül? :)