Út...

Sokan eltervezik hogy majd így vagy úgy alakul az életük, és fürkészik a jövőt, szemüket a kitűzött célon tartják... A MOST mint olyan nem is létezik számukra, mert észrevétlenül elmennek a MOST szép momentumai mellett... Adott egy ismeretlen út, mondjuk ami a hegytetőre vezet, a célt látjuk ugyan, de az odavezető utat csak az első kanyarig, no már most ha nem az utazást élvezzük hanem állandóan a célt figyeljük, esélyes hogy elbukunk. Adott egy kialakuló párkapcsolat, ugye mindenki komoly kapcsolat reményében indul neki, no de ez is egy ismeretlen út, és nem tudjuk hogy mi jön a követező kanyar után, van ki görcsösen ragaszkodik az elképzeléséhez és van aki türelemmel halad az úton, s mind e közben még élvezi is, és arra figyel ami a lényeges, hogy a MOST-ban élje meg a kapcsolatát. Hisz egy társas kapcsolatnak nincs konkrét célja az út maga a kapcsolat...
Valójában nincsenek is úti célok hisz a látómezőnk végén megállapodik a tekintetünk, de ahogy elindulunk felé felcsillan előttünk a következő útszakasz...Nem a végcél a lényeg, hanem az oda vezető út, hisz az út maga az élet...


Az utazás nem egyszerű helyváltoztatás. Nem a cél, hanem az oda vezető út a fontos! Az út tekervényes, olykor mint egy kanyarokkal tűzdelt hegyi szerpentin, egy-egy élesebb kanyarban kiszélesedik előttünk a látkép, és meglátjuk a lenti utat, ahonnan indultunk, de még csak nem is látjuk a hegy tetejét ahová tartunk. Vigyázzunk nehogy megszédítsen a mélység. Hiába tárul fel előttünk a már megtett út egy részlete, s csábít a jól ismert ösvény, nekünk mégis felfelé az ismeretlen soha nem látott cél felé érdemes haladnunk.

"A vérbeli utazónak nincsenek konkrét tervei, és nem szándékozik mindenáron célba érni."

(Lao-ce)