Önmagunk felismerése, ikerlélek

Ikerlélek. Talán sokszor hangoztatott elcsépelt szó lett már. Sok sztorit kanyarítanak köré, mesébe illő képzeletbeli kapcsolatokat, melyek csak egy leírásban szerepelnek. Hallunk történeteket, hogy megtaláltam az ikerlelkem, de nem jöttünk ki egymással. Stb. Aztán itt ott leírják, semmi gond, a lelkeitek együtt maradtak és majd várjátok a csodát. Miközben várakozol, majd mi segítünk megkeresni az ikerlelked. Fölösleges keresni, mert fel fogod ismerni!!! Ki is az ikerlelkem? Aki olyan, mint én! Mikor ismerem fel magam a másikban, ha már tudom, ki vagyok én! Önismeret, önmagunk megismerése nélkül, akkor sem fogom észre venni az ikerlelkem, ha ott áll előttem. Kezdjük az elején! Ismerkedjünk meg önmagunkkal, tárjuk fel a hiányosságaink, értékeink, kerüljünk békébe önmagunkkal. Mert a béke egyébként is velem kezdődik. Békére lelek, kialakul az önbizalom, az énkép, a lelki belső konfliktusaink is megoldódnak, elfogadom önmagam, felismerem önmagam. Ha már tudom, ki vagyok, egyszer csak jön valaki, s rádöbbenünk, jé, ő pont olyan mint én! Beszédbe elegyedünk, azon kapjuk magunk, mennyire azonosan gondolkodunk, látunk és érzünk. Gyorsan épülni kezd a kapcsolat, az élethelyzetek okozta kisebb akadályok is leküzdhetővé válnak. Érezzük, a másik mellett pont olyan békés minden, mint amikor én magam is teljes békében vagyok egyedül. Itt már nincs versengés egymással, nincs kisebbrendűség, s azon kapjuk magunk, hogy fejlődünk. Fejlődünk, mert biztatjuk s építjük egymást. Minden energiánkkal, a kapcsolat és önmagunk fejlődését szolgáljuk. Képesek vagyunk megújulni, így a kapcsolat is képes megújulni, mindenkor. Sűrűn szembesülünk az újdonság varázsával s így képtelen ellaposodni unalmassá válni az együttlét. Az élet nem arról szól, hogy az illúzió rózsaszín ködében ábrándozzunk a boldogságról! Éld meg, tedd meg, öleld meg, az élet körülötted történik nem egy romantikus lányregényben.

A helyett, hogy keresed folyton az ideális társad, válj magad ideális társsá!

Szeretettel Mindenkinek

 

Ígérem

Ígérem, megváltozok. Ugye milyen sokat hallhatjuk? Valakinek mondja ez a szája, miközben a cselekedetei ellentétben állnak a szavaival. Többnyire akkor kapunk sok üres ígéretet a szeretett személytől, amikor az úgy érzi rossz fát tett a tűzre. Pl. megígéri a társ, hogy időben hazaér, vagy elintézi, amire megkérik, vagy változtat a pl. zsarnok viselkedésén. Aztán az ígéretek, ígéretek is maradnak, na bumm, megszoktuk már. Üsse kavics. Elrepül 10, 20, 30 év és aztán egyszer csak betelik a pohár, kilöttyen, elegünk lesz abból, hogy tulajdonképp a másiknak fikarcnyit sem vagyunk fontosak. Rájövünk, ideje végre önmagunk első helyre helyeznünk és végre úgy élni az életünk, ahogyan szeretnénk. Mivel a másik eddig se figyelt ránk, eleinte nem vesz észre semmit. Egyszer csak figyelmet kapunk, jön az értetlenség, mégis mi bajunk van. Elmondjuk, s ekkor jönnek képbe az ígéret, ami már csak egy darab, mely így szól: ígérem, megváltozok! Megtagadja önmagát, elkezd számunkra furcsán viselkedni, mígnem bedőlünk, hű tényleg fontosak vagyunk neki és képes a változásra. Kérdés, ha valaki x év alatt sem tudta beváltani a vállalásait, mennyi esélye van, hogy a mostani ígérete teljesül? Megsúgom, nem sok! A változása az ígérgetőknek csupán addig tart, míg újra biztonságba nem érzik magukat, aztán minden marad a régiben! 

Köszönöm, hogy időt szántál az írásom elolvasására!

Biztonság?

Oly sokat emlegetett szó, valójában mit is takar? Mikor vagyok biztonságban? Egészséges vagyok, számíthatok önmagamra, a képességeimre. Biztonságot ad önmagamnak. Anyagi biztonság, fenn tudom tartani önmagam, ki tudom fizetni a számláim, fel tudom nevelni a gyermekem, képes vagyok gondoskodni a szeretteimről. Meginog az egészség, de még mindig megvan az anyagi biztonságom, fenn tudom tartani, míg számíthatok magamra. Megrendül az egészség, fizikai és vagy a szellemi képességek korlátozottan lesznek elérhetőek. A munkabírás is csökken, állást kell változtatni ennek következtében, kevesebb anyagi forrás áll tovább rendelkezésre. A gyermeknek is kevesebb jut, csökken a gondoskodási képesség, csökken az általam teremtett biztonság. Nos, akkor mit is takar a biztonság? Erős alapra van szükség, hogy a ház felépüljön, majd a benne élőket óvja az elemektől. Szerintem így működik ez az emberek életében is, s ebben az ember maga az erős alap, amire minden tud épülni. Kérdezem magamtól s mindenkitől. Valódi biztonságot adnak az anyagi javak? Biztonságban érezheti magát bárki is, ha önnön épségét teszi kockára az anyagi javak alárendeltjeként? A gyermek eljár, az egyel korábbi cipőmodellben stb. Ha vigyázok önmagamra, meg van a lehetőségem arra, hogy jobb életkörülményeket teremtsek. Az egészség, ha meginog, ez a lehetőség elúszik s elindul, egy örvény mely egyre mélyebbre ránt, s akkor már csak a biztonság illúziója vesz körbe, de valójában nem biztonságba kerülök, hanem veszélybe.

Köszönöm a figyelmed!