Mikao Usui (1865-1926) japán gyógyító, a róla elnevezett „Usui-Reiki Ryoho" nevű kézrátétes önfejlesztő-energiagyógyászati módszer megalapítója.
Usui san a modernizálódó Japán szülötte. Alig volt négyéves, amikor a fiatal Macuhito herceg (a Meidzsi császár) 1868-ban trónra lépett, s felgyorsultak azok a reformok, amelyek teljesen átalakították Japán addigi kül- és belpolitikáját, gazdasági és kulturális kapcsolatait, valamint társadalmi szerkezetét, s az országot előbb a térség nagyhatalmává tették, majd felzárkóztatták a világ vezető államai közé. Usui mester életének hat évtizede egybeesett azzal a néhány rendkívül színes és változatos évtizeddel, amely alatt Japán a feudalizmusból egyenesen a 20. század modern világába lépett át, s amelyet a történelem Meidzsi- és Taisó-korszaknak ) nevez.
Mikao Usui 1865. augusztus 15-én született Gifu prefektúra Yamagata kerületének (Yamagata-gun) egyik falujában, Taniai Mura (Yago) községben, amelynek mai neve Miyamacho. Apját Uzaemonnak, anyját Kaweai-nak hívták Három testvére volt, egy lány (Tsuru) és két fiú (Sanai és Kuniji). Sanai Usui orvos lett, és Tokió egyik külvárosi negyedében praktizált, Kuniji Usui rendőrtisztként dolgozott Gifu prefektúrában.
Usui 1869-től egy tendai kolostori iskolában tanult. Tizenhárom évesen, 1877 körül harcművészetekkel kezdett foglalkozni. Jiu Jitsut és Ken-jutsut (kardvívást) gyakorolt, amelynek rendszerében húszéves kora körül „Menkyo Kaiden", azaz mestertanári fokozatot kapott. Később baráti viszonyba került került kora híres harcművész-reformátoraival, a modern judo megalapítójával, Jigoro Kanoval (1860-1938), a modern karate létrehozójával, Gichin Funakoshival (1868-1957) és az Aikido-rendszer megalapítójával Morihei Uyeshibával is.
Az 1888-1992 között Japán-szerte dúló pestisjárványban Usui is súlyosan megbetegedett. Állítólag halálközeli állapotba került és különleges élményben részesült: magával Mahávajrócsana Buddhával találkozott. Magasrendű transzperszonális élménye az ezoterikus buddhizmus felé fordította a figyelmét. Buddhistaként a Gyoho (vagy Gyotse) nevet
vette fel. A kereszténységgel viszont nem került semmilyen kapcsolatba. Nem volt sem keresztény szerzetes, sem katolikus pap, sem pedig hitoktató vagy vasárnapi iskolai tanár, mint azt a róla nyugaton elterjesztett legendás történet állítja.
(Usui életének fent említett epizódját ma sokan a reiki keletkezésével kapcsolják össze, s a reikirendszer kialakulását az említett misztikus élményből vezetik le. Közvetlen kapcsolat az élmény és a később kialakított gyógyító rendszer között valószínűleg nincs, viszont az élmény a fiatal Usui érdeklődését valóban a transzcendens irányába terelhette, s így közvetett módon ugyan, de szerepet játszhatott egy saját gyógyító rendszer létrehozásának igényében.)
Usui san 1907-ben nősült meg, feleségét Sadako Suzukinak hívták. Az Usui házaspárnak 1908-ban született egy fia, Fuji, 1913-ban pedig egy lánya, Toshiko. Sadako Suzuki 1946-ban hunyt el, Toshiko Usui fiatalon, 22 éves korában (1935-ben) halt meg. Fuji Usui a Tokiói Egyetem professzora lett, ő 1946-ig élt. A reikivel Usui mester egyik családtagja sem foglalkozott — sem Usui életében, sem pedig halála után. Usui sensei egyik rokona, egy Suzuki sanl néven ismert tendai buddhista apáca viszont 1915-tő 1926-ig Usui mester tanítványa volt.
A közhiedelem szerint Usui san fiatal korában Kínában, Indiában, Tibetben, az USAban, sőt Európában is járt. Ezeknek az állítólagos utazásoknak azonban egyelőre nincs semmi nyomuk. Tadao Yamaguchi, korunk egyik ismert japán reikimestere szerint ilyen kirándulásokra az Usui korabeli Japán egyszerű állampolgárainak nemigen volt lehetőségük. Usui san eredeti foglalkozása sem ismert — valószínűleg üzleti vállalkozásai voltak, de dolgozott pl. hivatalnokként, üzletkötőként és újságíróként, 1921-től pedig magántitkári funkciót töltött be Goto Shimpei (1857-1929), az akkori vasút-, posta-, külügy- és belügyminiszter — később tokiói polgármester — hivatalában. Tagja volt néhány spirituális gyógyító csoportnak, és kapcsolatban állt az Ómotokjó vallási közösséggel is. Foglalkozott eredeti kínai chikunggal, illetve annak „Ki Ko" nevű japán megfelelőjével, nyugati pszichológiával és kiropraktikával, orvosi képesítése viszont nem volt. Gyógyító tevékenységgel 1914 körül kezdett foglalkozni. Yuji Onuki sensei szerint Usui san ekkor ismerkedett meg a reiki Kawakami-féle módszerével.
1918-ban Usui három évig tartó zen-képzésbe kezdett. Mariko Obaasan úgy emlékezett, hogy ez idő alatt szinte naponta találkozott Usui mesterrel a Hiei nevű hegyen, az Enrjakudzsi kolostorban, a tendai szekta főhadiszállásán. A képzés végeztével Usui a tendai szekta laikus papja, tendai zaike (az átlagos, hétköznapi ember életét élő pap) lett.
1919 körül Usui mester kidolgozott egy önfejlesztő gyógyító-öngyógyító módszert (egyfajta „Shinrei Ryoho"-t, azaz pszichés, spirituális gyógymódot), amelyet egyes korabeli reiki ryoho-k — elsősorban a Monihei-féle és a Kawakami-féle reiki ryoho — tanításai és technikái alapján állított össze, s amelynek szemlélete az Ómotokjó vallási közösség filozófiáját tükrözte. Módszerének Usui mester nem adott nevet. Egyszerűen csak „az én módszerem"- ként vagy az „én utam"-ként utalt rá, ezért az Usui-féle gyógyító módszer „Usui Do" („Usui Útja") néven vált ismertté.
1922 márciusában egy szent helyként tisztelt hegyen (Kuri-Yama?, Koya-Yama?) Usui san elvégezte a zazen shikan taza nevű, huszonegy napon át tartó speciális meditációs gyakorlatsorozatot, melynek eredményeképp korábbi gyógyító képességei meghatványozódtak. Közvetlenül a márciusi meditációsorozat befejezése után — 1922. áprilisában — Usui sensei Tokió Aoyama nevű központi negyedében, Harajuku-ban dojot nyitott, ahol az érdeklődők az Usui-féle reikimódszert gyakorolták. Az „Usui Reiki Dojo"-t, vagyis az „Usui reiki gyakorlásának helyét" a nyugati reiki irodalma „Reiki Intézetnek" vagy „Reiki Klinikának" nevezi.
Mivel saját új, átdolgozott módszerével kapcsolatban Usui sensei nem, vagy csak ritkán használta a „reiki ryoho" megnevezést — bár az alapelvek elnevezésében ez a kifejezés szerepel (Shin Shin kai-zen Usui reiki ryoho) —, a módszer neve a továbbiakban is Usui Do maradt. Az Usui Do módszere mellett 1925-ig Usui sensei egy további, Usui Te-ate-nak nevezett spirituális gyógyító módszert is tanított. Az eredeti Usui-módszerek átdolgozásával, leegyszerűsítésével és összevonásával alakult ki az a gyógyító rendszer 1925-1926-ban, amely Usui Reiki Ryoho néven vált ismertté. Ezt a rendszert azonban már nem Usui sensei állította össze, hanem Ushida és Taketomi admirálisok, Usui sensei tanítványai.
Mariko Obaasan szerint Usui rendszere 1922-ben még nem volt fokozatokra osztva, csupán az „előrehaladás szintjei" léteztek, vagyis a tanítványok elvégezték a fejlődésük arányában fokozatosan egyre igényesebbé váló gyakorlatokat, de a felkészültségbeli különbségeket nem fejezték ki fokozatokban. Gyógyító rendszerét Usui san csak 1923-tól osztotta szintekre a Jigoro Kano sensei judoiskolájában alkalmazott fokozatok szerint, de használta a Menkyo régi szamurájrend fokozatait is — előbbit az Usui Do, utóbbit az Usui Te-ate rendszerében. Az Usui gyógyító módszernek a harcművészetek rendszereiben alkalmazott szintekre bontása 1925 novemberéig maradt érvényben
Az Usui-módszer további sorsának alakulását nagymértékben befolyásolta Usui san barátja és korábbi tanítvány, Eguchi Toshihiro megjelenése az Usui Dojo-ban 1923-ban. Az egykorú leírások és beszámolók szerint ugyanis az Usui rendszerben csak 1923-tól léteznek beavatások, s az alkalmazott beavatási módszer nem Usui sensei-től, hanem Eguchi Toshihirotól számiazik, aki az Ittoen csoportosulásban megismert és elsajátított beavatási eljárást Usui rendszerében is meghonosította. A Toshihiro san által „denju"-nak nevezett eljárás Usui sensei rendszerébe „reiju"-ként került be. A reijunak azt a módját, amellyel felkészülés nélkül bárkit energiacsatornává lehetett tenni, 1925-ben kezdték alkalmazni.
1923-ban Usui mesternek egy tragikus esemény kapcsán alkalma nyílt módszere széles körű megismertetésére. Tokiót ekkor rendkívül erős földrengés sújtotta (a Richter-skála szerinti 7,9 erősségű, Kantonak nevezett földrengés, Tokiótól 50 mérföldnyire levő epicentrummal), amelynek mérlege 694 ezer romba dőlt ház, 106 ezer halott és mintegy félmillió sebesült volt. Usui és tanítványai a földrengés sebesültjeit reikivel kezelték, s a módszer hatékonysága a gyakorlatban fényesen beigazolódott. (Valószínűleg ez az esemény képezi a Reiki-legenda koldusnegyedbeli gyógyítások című epizódjának alapját. Lásd: Reiki-legenda.)
Usui 1924 februárjában Tokió külvárosában, Nakanoban új dojot nyitott a földrengés során megsemmisült harajukui régi helyett. A reikisek képzése ekkor már nem csak Tokióban folyt, hanem Japán több nagyvárosában is, ahol Usui mesterszintű tanítványai is tartottak tanfolyamokat. Usui sensei tanítványai között sok buddhista szerzetes, apáca és haditengerésztiszt volt, akik csoportosan látogatták Usui szemináriumait. ) Tengerésztiszt tanítványai közül az egyik legismertebb, dr. Chujiro Hayashi 1925 májusában kezdett tanulni Usui mesternél, s júniusban már megkapta a Sandan fokozatot, az Usui Do rendszer harmadik mesterfokozatát. Dr. Hayashi az Usui-módszer lényegét 1925 őszén egy „gyógyító kézikönyvben" foglalta össze. 1925 novemberében Usui dojojában egy fiatal tengerésztisztekből álló tizennyolc fős csoport jelent meg Juusaburo Ushida és Kan'Ichi Taketomi ellentengernagyok vezetésével. A tanítványokként érkező főtisztek azután rövid időn belül (1925 novembere — 1926 márciusa között) átalakították Usui sensei rendszerét. Eltörölték annak 1923 óta használatban lévő fokozatrendszerét, az egyes szintek összevonásával új fokozatrendszert alakítottak ki, megváltoztatták az egyes szintek elnevezését, módosították a képzés formáját és időtartamát, a rendszert magát pedig „Usui Reiki Ryoho"-nak nevezték el, megkülönböztetésül az egyéb hasonló te-ate (kézrátéttel gyógyító) módszerektől és csoportosulásoktól.
Usui sensei gyógyító rendszere így 1925-ben — az alapítómester beleegyezésével vagy anélkül — az addigi tizenhárom fokozatú helyett négyfokozatúvá (Shoden, Chuden, Okuden, Kaiden) vált, elnevezése pedig az „Usui Do", illetve „Usui Te-ate" helyett „Usui Reiki Ryoho" lett. Mariko Obaasan szerint Usui sensei nem ellenezte módszere átalakítását.
Ushida és Taketomi ellentengernagyok 1926 márciusában — ekkor már az Usui Reiki Ryoho mestereiként — további átalakítást hajtottak végre a rendszeren: a második (Chuden) és a harmadik (Okuden) szint összevonásával négyfokozatúból háromfokozatúvá (Shoden, Okuden, Shinpiden) alakították azt. Az éppen előadókörúton levő, Fukuyamában tartózkodó Usui sensei erről a rendszerét érintő legújabb átalakításról valószínűleg már nem értesült, mivel 1926. március 9-én agyvérzést kapott, és meghalt. Halála után az Usui Reiki Ryoho csoportosulás vezetését Juusaburo Ushida sensei vette át.
Ushida sensei az Usui reikit gyakorlók csoportját nem egészen egy év leforgása alatt valódi szervezetté formálta több tucat vidéki kirendeltséggel. Az intézménynek az „Usui Reiki Ryoho Gakkai" nevet adta. Ő állíttatta fel 1927 februárjában azt az impozáns méretű Usui emlékművet is (egy 5 láb széles és 10 láb magas monolitot), amelyet az Usui család sírhelyén, a tokiói Toyotama kerületben levő Saihoji-templom mellett helyeztek el. Az emlékmű felirata Usui mester munkásságát méltatja. Szövegét Juusaburo Ushida és Masayuki Okada mesterek fogalmazták meg. A sírfeliraton Usui san buddhista neve (Gyoho) szerepel.
Usui sensei Tokión kívül Japán számos városában végzett kezeléseket, tartott előadásokat és vezetett beavatásokkal egybekötött szemináriumokat. Kezeltjeinek száma kb. 3000 és 5200 közé tehető, a reiki különböző szintjeibe pedig mintegy kétezer embert avatott be személyesen. A társadalom érdekében gyógyítás formájában végzett hasznos tevékenységéért Usui mester császári kitüntetésben is részesült. Josihito, a Taisó császár „Kun San To" (kb. „Birodalmi Gyógyító") címet adományozott neki.
Usui mesterrel több interjú is készült, gyógyító tevékenységére orvosi körökben is felfigyeltek.
A reiki hatékonyságát az orvosok ugyan elismerték, de magát a módszert mégsem
fogadták el hivatalos gyógymódként.
forrás: G. Nagy László -Reikikalauz
