Karma oldás?

Szerintem nagyon súlyos karmákat termel önmagának, aki karmaoldást hirdet, végez, tekintve hogy ő próbál beleavatkozni mások karmájába, pedig azt ő sem megoldani, sem oldani nem tudja. Akik elmennek karmaoldásra, valószínűleg erre a megtapasztalásra vágynak, s így van aki csak tapasztal, de sosem jut el a felismerésig, talán mert nincs is igény benne. A karmáját így egy hamisságot mutató szemüveggel, melynek képe szerint azt megoldotta, tolja tovább önmaga előtt, megoldatlanul. A fogyasztói társadalom lépfenéje hogy majd mindent megveszek, megveszem a feloldozást, bármit, de így csak marad az élethosszig tartó tapasztalás, felismerések nélkül, mely nehéz életutat is von, vonhat maga után... Minden ami velünk történik, annak oka minden esetben mi vagyunk, a megoldás is a mi kizárólagos feladatunk, lehetőségünk.

Felelős vagy Önmagadért

Manapság, mindenki tudatos, mindenki megtesz mindent azért, hogy boldog legyen, ha rosszul érinti valami, megpróbál rajta, még ha nem is esik ínyére, mosolyogni, igyekszik pozitív lenni. Valójában, aki mindig igyekszik mindenben a pozitívat meglátni, igyekszik mindig pozitív lenni, sosem pozitív. Míg nem megy hittel átéléssel a pozitív gondolkodás, a léte, mint tapasztalja, egyre negatívabbá válik. minden az elfogadással kezdődik, ha folyamatosan elfojtom a negatív élményeket, sosem élem meg őket, s ott maradnak lelkünk polcain, ahol így már nem lesz hely a pozitív élményeknek, pozitív megélésnek. Az emberek egyre kevésbé vállalnak felelősséget életükért, egészségükért, s szinte mindenért. Alapvető, egyszerű kérdésekben is segítségért folyamodnak, majd az asztrológusom megmondja, majd az életvezetési tanácsadóm megmondja, majd a párkapcsolati tanácsadóm megmondja stb. Igaz, valóban megmondják, mit lehet tenni, vagy mit érdemes tenni, de esélyes hogy így az ember megerőszakolja önmagát a sorsát. Az ember, ha nem kész valamire, tanácsokért folyamodik, a tanács hatására dönt, viszont ha mégsem az következik be, amit várt, akkor mutogat a tanácsadóra, hogy de hát ő azt javasolta, ő azt mondta stb.. Ha valamire kész vagyok, akkor elindulok a megtapasztalás felé, nem kérek tanácsot, ha nem vagyok kész, tanácsot kérek, mely így magában hordozza azt a veszélyt, hogy felkészületlenül találjuk magunkat egy gyermekvállalás kellő közepén, avagy egy számunkra már nagyon kényelmetlen párkapcsolatban. A tanácsadó sosem azt mutatja, meg merre menj, csak egy utat tár fel előtted, melyen elindulni a Te döntésed kell, hogy legyen. Ha valamiben nagyon bizonytalan vagy, eséllyel nem vagy még kész rá. Tudatosság, sok csapdát rejt, ha mindent tudatosan teszek, mindent tudni akarok, a végén kiderül, semmit sem tudok, csak követem a tudatosság divatját. Tudatosan táplálkozok, tudatosan élek, talán még akkor is, amikor az nekem nyűg. Nyűgként élem meg, semmi kedvem hozzá, na de mások azt mondták így él helyesen az ember. Mások átmentek sok megtapasztaláson, sokan így jutottak el a teljes önismeretig, a felismerésekig, és rájöttek, hogy nekik így jó. Nekem biztos, hogy így jó? Az önismerethez saját tapasztalatainkon át jutunk el a leggyorsabban, ha mindig mindent jó akarok csinálni, ha mindig sikeres akarok lenni, ha tudatosan elkerülöm a negatív megtapasztalásokat, megéléseket, a saját fejlődésem útjába állok. A mai világban a spiritualitást sokan félre értelmezik, igyekeznek megmondani másoknak hogy mi a jó, azt hirdetik, gyere, majd fogjuk a kezed, gyere, majd mi megmutatjuk, hogy kerüld, el az akadályokat stb. Pedig nem ok nélkül tartja a mondás is: mindenki a saját hibáiból tanul. Felelős vagy önmagadért, mindaddig, míg mindenre mástól várod a megoldást, semmit sem oldasz meg, ha nem vállalod be, hogy hibát is véthetsz, és mindent jól akarsz csinálni, sosem fogsz élni igazán, sosem fogod megtapasztalni a határaid s így sosem tudsz felülemelkedni a határaidon, önmagadon.